Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

53. Sátoraljaújhely

A Sátor-hegy aljában a Ronyva mellett fekszik. Történelmi múltú kisváros. Korán kiemelkedik az egyszerű falvak sorából. A tatárjárás után a Ronyva-patak jobboldalán, védettebb helyen épül fel újból. A XIV. században virágzó mezőváros. Várral is megerősítik. Jelentős szőlő- és borgazdasága. Mint a tokaj-hegyaljai bor legfontosabb piaca, gazdasági jólétnek örvend. A felvidéki szabadságharcokban is nagy szerepet játszik. Kossuth Lajos hosszabb időt töltött falai között. Hosszú időn át (1748—1950) Zemplén vármegye székhelye. Borsod-Abauj-Zemplén megye területén fekszik. Járási jogú város, járásszékhely. Területe 9686 kát. hold. Lakosainak száma 1967-ben 17 000. A lakosság 5%-a él külterületen.

Régi kettős vágányú vasútja a határ közelsége miatt szárnyvonallá lett. Összeköttetése mind a fővárossal, mind a megyeszékhellyel vasúton kedvező. Közúti közlekedését nagyban elősegítette a Miskolc—Sátoraljaújhely (34) országos közút kiépítése.

Ipara nem jelentős. A lakosság kétharmad része a közlekedésből, kereskedelemből és egyéb népgazdasági ágakból él. Dohánygyára van. Legtöbben a ruházati iparban dolgoznak. Határának 6%-a szőlő, 31%-a erdő, 26%-a szántó. Jelentős a rét és a legelő részesedése is. Ez az alapja a szarvasmarha-tartás vezető szerepének. Vonzáskörzetébe 33 község tartozik a sátoraljaújhelyi járásból.

Művelődését ősi Kossuth Lajos gimnáziuma, továbbá közgazdasági és mezőgazdasági technikuma szolgálja. Egészségügyileg jól ellátott. Rendelőintézete és kórházának ellátókörzetébe 103...104 000 főnyi népesség tartozik.

Városképe kisvárosias. A közművesítettség színvonala nem kielégítő. Átlagos ellátókörzeti népességének száma 73 000.

Irodalom: Dongó Gyárfás G.: Sátoraljaújhely története. Uo. 1903. 377. p.

260