Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
46. Orosháza A Körös-Maros közén, a folyótól és ártértől távoleső, kitűnő talajú mezőgazdasági település. Alapítói adunántúli Zomborról elkergetett protestáns magyarok voltak; a török uralom megszűntével a dél-alföldi telepítések során indult fejlődésnek. A XVIII. század közepén (1744) főként dunántúli (Fejér, Veszprém, Győr megyei) szlovákok népesítették be. A század végén (1790 körül) már ötödfélezer lakosa van. Egy évszázad múlva, mint az agrárszocialista mozgalmak színhelye válik nevezetessé. 1946-ban várossá alakult. Ma járási jogú város az orosházi járás székhelye. Területe Szenttornya község 1946-bani beolvadásával 35 135 kát. holdra növekedett. Népességszáma 1967- ban 33 000 volt. A lakosság 17%-a él a városhoz tartozó külterületen. Közlekedési helyzete kedvező, a megyeszékhellyel közvetlen, a fővárossal közvetett kapcsolata van. Népességének nagyobb része (42%) mezőgazdasági foglalkozású. Az utóbbi időben fellendült ipara a lakosság negyedrészének ad kenyeret. Legtöbben a könnyűiparban dolgoznak. Legjelentősebb üzeme az 1963-ban alapított üveggyár. A határ túlnyomó része szántó. Fő terményei mennyiségi sorrendben a búza, kukorica, árpa és zab. Ipari növényei a cukorrépa, rostkender és napraforgó. Számottevő a zöldségtermelése is. Nagyforgalmú piacán legjelentősebb a gyümölcs, zöldség és baromfi felhozatal. Kulturális fellendülése főként a felszabadulás utáni években kezdődött. 1963-ban Felsőfokú Takarmánygazdálkodási Technikum kezdte meg működését. Táncsics Mihály gimnáziumának szakközépiskolai osztályai is vannak. Népes mezőgazdasági technikuma is van. Jélentős kulturális intézménye a Szántó Kovács Múzeum. Orosháza kis belterületű, széles, falusias övezetű, jellegzetes mezőgazdasági város. Csupán a főteret körülzáró két irányban kiugró üzletnegyed és néhány emeletes épülete nyújt városias képet. A közművesítés fejlesztésre szorul. Ellátókörzeti népessége a megye városai közt a legkedvezőbb (84 000 fő). Irodalom: Darvas József: A legnagyobb magyar falu. Bp„ 1937. Nagy Gyula (szerk.): Orosháza története és néprajza. (Orosháza, 1960). 252
