Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

2. Baja

Szép fekvésű, nagymúltú, Duna-parti kereskedőváros. Helyzeti energiájánál fogva folytonossága nem szakadt meg a török időkben sem. A XVIII. században megélénkül, s a század végén már 8000 lakosa van. Járási jogú város és járásszékhely. Területe 30 750 kát. hold. Lakossága 1967-ben 34 000. Ennek 9%-a él külterületen.

Elénk kereskedelmével együtt céhesipara is korán kibontakozott. A XIX. század közepén gyáripari fejlődése is megindul. A századforduló idején már több virágzó nagyüzeme van: drótkötél- és vasfonalgyár, vasöntöde, mezőgazdasági gépgyár, tégla- és cementgyár, bútorgyár, bőrgyár stb. Jelenleg a nehézipart néhány gépipari és építőipari üzem és az Áramszolgáltató Vállalat képviselik. A könnyűiparon belül legjelentősebb a Bajai Gyapjúszövetgyár.

Mezőgazdasági termelése jelentős, de nem ez határozza meg a város jellegét. Határára az alföldi tanyajelleg nem jellemző. Itt van a székhelye a Dunántúli Állami Erdőgazdaságnak, továbbá az Aldunai Nádgazdaság Vállalatnak.

Baja számottevő kulturális funkciót tölt be. Régi iskolaváros. Felsőoktatási intézményei: a Felsőfokú Tanítóképző Intézet és Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum. Hat középiskolája közül az egyik kertészeti irányú mezőgazdasági technikum. A Türr István Múzeumában különösen a halászati eszközök érdemelnek figyelmet. A városban működik az Uránia Csillagvizsgáló Intézet. Kórházának ellátókörzetébe 117 000 főnyi népesség tartozik.

A második világháború rombolásai az épületek 15%-át érintették. Az elmúlt 15 év alatt a helyreállításokon kívül mintegy 1300 lakás épült. A lakások közművel való ellátottsága közepes. A csatornázás és vízellátás nem kielégítő. A zöldövezet a belterületből mintegy 1%-ot foglal el. A város átlagos ellátó körzetében több mint 100 000 főnyi népesség él.

Irodalom: Rapcsányi J.: Baja. Bp., 1934. 671. p.,

Dankó Imre, Baja irodalma (Baja, 1957.).

201