Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

3. Balassagyarmat

A Palócföld híres városa, az Ipoly balpartján. A korai Árpád-korba nyúlik vissza eredete. Természeti adottságainál fogva gyorsan fejlődött, ami rangjában is kifejezésre jutott. Egyházashely, mezőváros, majd megyeszékhely lesz. 1950-ig Nógrád megye székhelye. Ma járási jogú város, járásszékhely. Területe 3994 kát. hold. Ennek a fele szántó. Lakóinak száma 1967-ben 13 000 volt. Csak 3% él külterületen.

Közlekedési viszonyai kedvezőtlenek. Kereső lakosságának kétharmada fizikai, több mint egynegyede szellemi foglalkozást űz. Az iparosodás terén elmaradt. Szűk határa miatt mezőgazdasági termelése is jelentéktelen. Üzlethálózata, minthogy régebben megyeszékhely volt, elég kiterjedt.

Figyelemre méltó kulturális hagyományai vannak. Két gimnáziumának vonzásterülete 34

községre terjed ki. Palóc Múzeuma népviseleti, néprajzi, régészeti anyagot, továbbá Madách és Mikszáth-relikviákat őriz. 956 ágyas kórháza férőhely-ellátottság tekintetében a vidéken első helyen áll.

Balassagyarmat 1960-ban az ország harmadik legkisebb városa volt. 1949 óta fejlődése stagnál. Az építkezés valamennyire 1960 óta élénkült meg. Városképét három nagyobb zöldterület élénkíti. A lakások közművel való ellátottsága közepes, a csatornahálózat jelentéktelen. Átlagos ellátókörzeti népességének száma 80 000.

Irodalom: Hlinka L.: Balassagyarmat települése és gazdasági viszonyai. (Műszaki és Gazdaságtud. Egyetem Gazdaságföldr. Int.) Flórián Mária—Zólyomi József: Balassagyarmat. (Uo. 1967.)

202