Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

1. Ajka

A Bakony szélén épült község fontos iparvidék központja. A múlt század hatvanas éveiben indult fejlődésnek szénbányászata révén. Járási jogú város, nem járásszékhely. Területe Bódé és Tósokberénd csatlakozásával 8157 kát. hold. Lakosainak száma 1967-ben 21 000. Ennek 3%-a él külterületen. Közlekedése kedvező. A vasúti fővonal, illetve műút mellett fekszik.

Jellegzetes ipari-bányászati település. A mezőgazdasági foglalkozásúak száma jelentéktelen. Iparának túlnyomó része nehézipar, amely az építőiparral együtt a dolgozók 2/3 részének ad kenyeret. Barnaszéntelepei a helyi üzemek ellátásán kívül a vidékre is szállítanak. Erőműve,

üveggyára, timföldgyára és alumíniumkohója a legfontosabb üzemek.

Gimnáziuma és korszerű vájáriskolája van. A városban kórház nincs. A betegek Devecser kórházátveszik igénybe. Mind lakosainak, mind lakóházainak száma 1949 óta megkétszereződött. Közművesítése tervszerűen folyik. Városképére a kettőség nyomja rá a bélyegét. Egyrészt a régi községek falusias képe, másrészt az épülő új város korszerű településformája.

Átlagos ellátókörzetének népessége 41 000 fő.

Irodalom: Markos György: Ajka, a bauxitváros.

Bp., 1967. 172 p. (Földrajzi Tanulmányok. 6.)

*

200