Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VII. Városkultúra
192 formátusság szellemi életének formálásában a kollégium könyvtárának. 1798-ban magyar színtársulat működik a városban, 1804-ben pedig állandó színházat létesítenek. A Debreceni Szemle, a Debreceni Kör és Csokonai Kör élen jártak a kultúra ápolásában. ,,A három város” Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös közül leginkább az utóbbi járt Debrecen nyomában. Nagykőrösön sem ritka a latinul beszélő gazdaember. Kultúrája szintén kálvinista talajban gyökerezik. Gimnáziumát és 1839-ben alakult tanítóképzőjét nagy számban látogatják a gazdacsaládok gyermekei. Gazdag könyvtára volt, és az 1838-ban alakult Kaszinó is folytatott kulturális tevékenységet. A „Közönséges Olvasókör” tagjai nagyrészt iparosok és kereskedők. Irodalmi és művészeti életének „az Arany János Társaság” az irányítója. A város múltjának érdemes kutatója volt Bállá Gergely, a „Nagykőrösi Krónika” szerzője. Kecskemétet is szoros szálak fűzik egybe az iskolával. A város szellemi életének irányítója az egyház által gazdagon istápolt, már a XVII. században működő református gimnázium. A XVIII. század elejétől kezdve (1813) katolikus részről a piarista gimnázium vesz részt a humanista kultúra ápolásában. A Városi Múzeum az alföldi népélet kutatása körül végzett értékes tevékenységet. Ösztönzőleg hatott az irodalmi és művészeti életre a város nótáriusának, Katona Józsefnek tevékenysége, zenekultúrájára pedig Kodály Zoltánnal való szoros kapcsolata. Hasonló veretű Hódmezővásárhely kultúrája is. Itt is szorosan együttműködik az egyház és az iskola. Kiemelkedő egyénisége volt a város szellemi életének. Szeremley Sámuel, a város monográfiájának szerzője. Makón a XVIII. század végén három nemzeti és egy deákiskola működik 500 tanulóval. A deákiskola végzett tanulói a debreceni főiskolán folytathatták tanulmányaikat. A város múltjáról Szirbik Miklós prédikátor írt 1836-ban egy kútfőértékű kéziratos munkát, amely 1926-ban jelent meg nyomtatásban. Az 1936-ban újjáalakult Csanád vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat kiadványsorozatában, a „Csanádvármegyei Könyvtárban” 43 kötet helyi vonatkozású tanulmány és monográfia látott napvilágot. Új lendületnek induló szellemi életének a makói Csanád vezér gimnázium egykori diákjának, József Attilának nevét viselő társaság az ösztönzője. Szegednek a török hódoltság alatt gyökereit vesztő városkultúrája az alsóvárosi ferencesek kolostorába húzódik vissza. A török kiűzése után művelődésének építésén a piarista gimnázium munkálkodik. Az 1879. évi árvizet követő fellendülése szellemi életében is megmutatkozik. A múzeum, a Somogyi Könyvtár és a Dugonics Társaság körül csoportosul szellemi életének vezetősége. A XIX. század fordulóján mint iskolaváros a Bánság és a Bánát felé közvetíti a kultúrát. Irodalmi és művészeti életének Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Juhász Gyula, Tömörkény István, Cserzy Mihály stb. voltak a kiemelkedő egyéniségei. Itt végzett úttörő munkát az alföldi néphagyomány gyűjtése körül Kálmány Lajos. Az első világháború után a kolozsvári egyetemnek adott hajlékot a Tisza-parti város és 1940-ben megalapítván saját egyetemét, szellemi életének újabb virágzásához érkezett. Püspöki székhely lesz. Felépülnek egyetemi épületei. Dóm téri Pantheonjában az ország nagyjainak: íróknak, költőknek, tudósoknak, művészeknek és államférfiaknak állított emléket. Itt bontogatják szárnyaikat a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának megalkotói: Radnóti Miklós, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor, Buday György, Baróti Dezső stb. A fentiekben vázolt csapásokon teremt városkultúrát és sugározza azt vidékére Békés-
