Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VI. Városaink elnevezése, utca- és dűlőnevei

tenau, Siroko-bilo), Ludas (Ludosch), Baromjárás (Utrina), Partos (Litva), Mészárosrét (Fleischhacker Wiese), Buktató (Strno-Glavnuzer), Új-törés (Nőve Zemlje), Hantos (Groblistze), Rókás (Ravenicza), Mélysík (Dolina), Csikójárás (Kobilicza), Értékes (Dragasicza) stb.

A helynévképződés nem lezárt folyamat. Dűlőnevek a szemünk előtt keletkeznek és tűnnek el. Az írott kútfőkben (levéltári források, periratok, urbáriumok, határjárások, kéziratos térképek stb.) és a nép száján élő helynevek összegyűjtése és feldolgozása várostörténeti kutatásunk el nem hanyagolható feladata. Dűlőneveink összegyűjtése és a tudomány számára való értékesítése terén még sok a tennivaló. A legnagyobb szabású kezdeményezést e téren 1864- ben Pesty Frigyes tette, aki a községekhez intézett kérdőívek útján 63 kötetnyi helynévanyagot gyűjtött össze, amely az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában van. Bár ez az anyag megrostálásra szorul, mégis nagyértékű gyűjtemény, mert sok, azóta feledésbe ment helynevet őrzött meg. Ennek a kezdeményezésnek sajnos nem volt folytatása. Várostörténeti kutatásunk feladatai közé tartozik ennek a hiánynak pótlása. Újabban különösen Inczefi Géza tollából készültek olyan tanulmányok (lásd Irodalmi Tájékoztató), amelyek komoly tudományos vizsgálat tárgyává tették a helynévanyagot. Folyóirataink közül a Magyar Nyelvőr és a Magyar Nyelv nyújtottak teret helynevek közlésére. Követésre méltó kezdeményezés a Papp László és Végh József szerkesztésében megjelent Zala megye földrajzi nevei (Zalaegerszeg, 1964) című kiadványa, amely kétszáznál több pedagógus és önkéntes gyűjtő munkájából született meg. A Zala megyeihez hasonló munka folyik jelenleg Vas megyében. A névalakulás, a tulajdonnevek, személynevek és földrajzi nevek kapcsolatáról és összefüggéseiről a legújabb eredmények alapján jó áttekintést ad Kálmán Béla A nevek világa (Budapest, 1967.) c. tanulmánya.

180