Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

V. Városképek és városalaprajzok

amelynek hármas övét: az óvárat, huszárvárat és latorkertet megtaláljuk a belsővárosban, palánkban és kertségben. Nagy határú, kisbelterületű, de a parasztvárosokkal szemben védett városok ezek, szintén szűk helyre zsúfolt lakossággal. A hajdúvárosok felépítése védelmet biztosított anélkül, hogy a török várépítési tilalmába ütközött volna. Városias képet a belváros közepén emelkedő, őrtoronnyal, lőréses falakba torkolló kapukkal ellátott templomerőd nyújt a hajdúvárosoknak. A második övezetet képező huszárvárnak vagy katonavárosnak a hajdúváros kertsége felelt meg, ahol a hajdúk gazdasági berendezése, lovai és istállói voltak. A kerítéssel övezett kertség formájában a belsővároshoz idomult, de jóval nagyobb volt annál. A hajdúváros területén egyenlő nagyságú beltelkek voltak, amelyekhez az árkon kívül szérűskert tartozott. A hajdúvárosok kerített jellege a török hódoltság tartamához volt kötve. A török kiűzése után a kerítéseket lebontják, a huszárváros berendezése gazdaságivá alakul át, és lehetővé teszi tágasabb, új városrészek kiépülését. A hajdúvárosnál is kifejezésre jut városképében a mezőgazdasági, főleg állattenyésztő foglalkozás. Szoboszló a lovashajdúság központja, elsősorban lótenyésztéssel foglalkozott.

A biztonságot ígérő hajdúváros település vonzó erőt gyakorol a környező vidékre. Lé-44. Szentes II. József-kori térképe (Kriegsarchiv Wien)

129

9 Dr. Eperjessy: Városaink múltji