Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
I. Városaink kialakulása és fejlődése
átkelőhely, a szoros, a hágó, a hegyvidéket és a síkvidéket összekötő vagy elválasztó átkelőhely, a vásárvonal, a vasúti csomópont stb. Ahol a folyóvölgy áttöri a hegységet, ott szoros keletkezik. Pl. a Visegrádi szoros felett és alatt: Vác és Esztergom. A hágónál felépülő város: a kapuváros. Pl. Kolozsvár. A folyótorkolati és folyókönyöki fekvés csak akkor jelent helyzeti energiát, ha a könyök vagy torkolat feletti víziét irányának szárazföldi folytatása van. Ezt látjuk pl. Szegednél. Az egykori folyami átkelőhelyeknél keletkezett hídvárosok (Budapest, Győr, Szolnok) mint vasúti és szárazföldi csomópontok képeznek helyzeti energiát. A vásárvonalon épültek fel azok a „vásárvárosok”, amelyeknek piacain a különböző gazdasági jellegű és éghajlatú területek egymástól eltérő terményféleségeit (mezőgazdasági, erdőgazdasági, bányagazdasági stb.) kicserélhették. A vásárvonal legnagyobb helyzeti energiájú pontjai a völgykijáratok. Mégpedig azért, mert a hegységterületen a folyóvölgyek a természetes útvonalak. Pl. Egyik fontos vásárvonal az Alföldet a környező hegyektől elválasztó vásárvonal. Az itt fekvő vásárvárosok, mint Miskolc, Nagyvárad, Arad, egy-egy folyó mellett épültek fel a hegység és a síkság érintkezési vonalán. A vasúti csomópontok különösen a hegységterületen jelentenek komoly helyzeti energiát, ahol a vasúthálózatnak mint természetes útvonalhoz, a völgyekhez kellett igazodnia. A helyi és helyzeti energiaforrások azonban nem játszanak kizárólagos szerepet a városok kialakulásában, csupán azt határozzák meg, hogy mely terület alkalmas városalapításra vagy falunak várossá fejlődésére. A középkorban a település helyének kijelölésére és fejlődésére a fejedelmi vagy földesúri- 1 0 akarat volt a döntő. A városfejlődés aktív tényezői közé tartoznak: a telepítés, a vásárlétesítés, a várépítés és a jogi szervezet (privilégium). A telepítés a munkamegosztást fejleszti idegen iparos és kereskedő népelemekkel. A vásárlétesítés az árucserét segíti elő a heti és országos vásárok helyének kijelölésével. A várépités az államszervezet hídfőinek, „erődített” pilléreinek kiépítésével hat a városfejlődésre. A kiváltságolás (privilégium) a város életfunkcióinak jogi biztosítása. A saját jog szerint való élés, a gazdasági fejlődés és a védelem lehetősége jut benne kifejezésre. Európa egyes várostípusai, köztük a bizánci, az észak-itáliai, a flandriai, az ausztriai város, a német telepített város és szláv városok között a lengyel és cseh voltak hatással a magyar városfejlődésre. A hatások főleg a kereskedelmi kapcsolatokban, a telepítésben és intézmények átvételében nyilvánultak meg. A magyar városban is felismerhetők az európai városfejlődésnek olyan alapvonásai, hogy: a városokba való bevándorlás mindig nagyobb volt a kivándorlásnál. A falvak elnéptelenedése kapcsolatban állott a város lélekszámának növekedésével. A funkcióváltozások kifejezésre jutottak a város társadalmi szerkezetében és alaprajzában is. A város épületállománya hosszabb életű a népességénél, alaprajza pedig túlélte az épületállomány kicserélődését is. A külföldi történetírás és annak nyomán sokáig a hazai polgári történetírás is kétségbe vonta a magyar városoknak a XIII. század második fele előtti létezését. A magyar városfejlődés kezdeteit IV. Béla városalapításaitól számították. Szerintük Magyarországon nincsenek ősi városok, csak alapított városok, és azok is bizonyos olasz és francia hatások mellett a német városépítő tevékenység eredményei. A honfoglaló magyarság nem volt városépítő nép, és a tatárjárás előtt nem alapított városokat.
