Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

V. Városképek és városalaprajzok

gazdaságivá alakul át. A XIX. században a városiasodásnak új, felfelé ívelő korszaka kezdődik, amelyben a technika vívmányainak szolgálatába állításával gyors ütemben folyik a százados elmaradottság pótlása. A második világháború eseményei, bár egyes városokon érzékeny sebeket ütöttek, a magyar városképet alapjaiban nem változtatták meg.

A fentiekben vázolt folyamat és a városkép korszakainak megállapítása mellett nem hagyhatók figyelmen kívül azok a helyi adottságok sem, amelyeknek néha döntőbb szerep jutott a városkép alakításában az országos eseményeknél. így pl. Szeged városképét az 1879-i árvíz, Gyöngyösét a tűzvészek, Kecskemétét a földrengés változtatták meg.

A kelta és római várostelepülések nyomait hazánkban is számos írásos és tárgyi emlék bizonyítja. A pannóniai és dáciai városokat földrajzi fekvésük jelölte ki állandó települőhelyül. E városok nem pusztultak el teljesen a római birodalom bukásával, hanem befogadták az utánuk jövő népeket is. Aquincum, Apulum, Ulcisia, Potaissa, Napoca és számos dunántúli városunk őse kelta és római kolónia volt. E városok maradványai ma már csak egy alsó, eltemetett

120 37. Zsámbóki (Sambucus) János Magyarország-térképe 1592-ből