Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
V. Városképek és városalaprajzok
A város kiterjedésének, múltjának és tevékenységének megfelelőleg lehet az alaprajz egyszerű és összetett, egyhangúbb és színesebb, szabályos és szabálytalan. A síkvidéki és kisvárosok alaprajza általában egyszerűbb és szabályosabb. A nagyvárosoké, különösen azon régi városoké, amelyek több ízben újjáépültek és növekedésük során újabb területeket olvasztottak magukba, komplikáltabb és szabálytalanabb. A városalaprajz az idők folyamán változott, módosult. Csak kevés városban maradt meg változatlanul az ősi alaprajz. Az alaprajz változásaihoz a természetes fejlődésen és a történelmi eseményeken kívül gyakran elemi csapások, árvíz, tűzvész, földrengés is hozzájárultak. A legtöbb városalaprajzon felismerhető egy zsúfoltabb, szabálytalanabb és egy tágasabb, szabályosabb rész. Az előbbi a város magja, az ősi megülésnek a helye, amely rendesen a falakon belül: a vár, a piac és a templom körül tömörül. A városfal vagy kerítés és árok régi és új részre, bel- és külvárosra tagolja a települést. A belvárost jellemzi a zeg zugos, szabálytalan építkezés, a telkek sűrűsége és a szabálytalan utcahálózat. A városfal eltűnését döntő mozzanatnak tekinthetjük a városkép alakulásában. Az újabb városrészek a városfal lebontása után a falakon kívül eső részen épültek ki. A városfal lebontása az új városrésznek nagyobb fejlődési lehetőséget adott, szabályosabb utcahálózatot és tágasabb utcákat eredményezett. A vártelepülés nyomai a falak lebontása után sem tűntek el az alaprajzból. A belváros zsúfoltsága továbbra is megmaradt, és az új városrészek utcahálózata a falakhoz igazodott. A vártelepülés kitörölhetetlenül rányomta bélyegét az alaprajzra. A kül- és belvárosban az utcahálózat rendszertelensége és folytonosságának hiánya minden esetben történelmi okokban találja magyarázatát. Az ősi megülés zsúfoltsága a városmag körül a várnélküli településeken is felismerhető. Itt is feltűnik két egymástól lényegesen eltérő forma, a régi és az új városrész, amely utóbbinak az utcahálózata mindig szélesebb és szabályosabb. Sok felvilágosítást nyújt a városkép alakulásának körülményeiről a piac. A piac a város életének ütőere. Nemcsak a vásárok helye, hanem minden fontosabb politikai, társadalmi és kulturális megmozdulásé is. A piacon emelkednek a városképet uraló középületek: a templom, a városháza és a központi funkciókat végző intézmények székházai. A piacon és annak közelében épültek fel a városalapítók, a patrícius polgárság lakóházai. A piac és környéke alkotják a városmagot és a város belterületét. A piac helyét és legtöbbször a formáját is az útvonalak csomózódása szabja meg. Gyakori a négyzetteres és kör alakú piac, de előfordul orsóformájú, háromszögű és szabálytalan idomú is. Egyes középkori hegyvidéki városok, köztük a Garam-vidéki bányavárosok négyzetes piaca német hatásra mutat. A település gyakran egyetlen nagy térből áll, amelynek környéke a városkép kibontakozása során épült be. Korompay György megfigyelése szerint (A Kárpát-medence középkori településformáinak kialakulásáról. Bp. 1958. Klny. Építés- Közlekedéstudományi közlemények, 1958. 3...4. sz.) a hegyvidéki városok főtere nem üresen hagyott tömb vagy tömbök helyén, hanem a bekötő, majd rajta átmenőfőút két oldalán alakult ki. A mai Szlovákia számos városában a Piac utcává kiszélesedő főútnak orsós formáját nemcsak a templom és egyéb épületek indokolják, hanem a városterület szükséglete, és a főút két végén felállított sorompókapuk is. így pl. Igló Piac-utcának nevezett főútjának szélessége a vásárhely igényeihez igazodik. Igló faluból alakult várossá oly módon, hogy főutcája északi és déli irányban meghosz- 115 8
