Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

V. Városképek és városalaprajzok

34. Kassa piactere a XVII. században

116 (Mályusz Elemér után)

szabbodott. Mályusz Elemér szerint hasonló módon ment végbe Kassa várossá alakulása is, amelynek belvárosi, tehát legrégibb városrészi alaprajzát az orsó alakú főutcán kívül egy-egy vele jobbról és balról párhuzamosan futó utca határozza meg. De nemcsak a hegyvidéki városokban, hanem az Alföldön is találkozunk Piac utcával. így pl. Debrecenben és Halason az úti falu központját képező Főutca szélesedett piaccá.

Háromszögletű főtér több helyen fordul elő, így pl. Szombathelyen, Kézdivásárhelyen, Makón. Ez utóbbi helyen a várost átszelő három főút háromszög alakú piacot hozott létre. A vízi közlekedéssel magyarázható, hogy egyes folyómenti településnek, így pl. Zenta, Baja, Magyarkanizsa stb. városmagja, illetve vásárhelye a folyóparton fekszik, viszonylag nagy távolságra a pályaudvartól. Jellegzetes tartozékai voltak a régi piacnak a helyi kereskedelem céljaira épült, ma már eltűnőben levő sátrak, bódék, lábasházak (londzsák, burgundiák) stb. A piac kialakulása nem spontán, hanem hosszú idő alatt ment végbe, és felismerhetők rajta a város életének egyes mozzanatai.

Gerő László Pápa városszerkezetének összehasonlító vizsgálata során jutott hazai városaink főterét illetőleg több figyelemreméltó megállapításhoz.

A főtérről ágaznak ki vagy oda torkollanak azok a primitív városképet alkotó utcák, amelyek úgy hazai, mint külföldi viszonylatban a városképalakulás kezdeti szakaszának kísérői. Ez utcák nevükben is kifejezik az utcahálózat kibontakozásának folyamatát. Ilyen vonatkozású utcanevek: Fő-, Nagy-, Kis-, Új-, Alsó-, Felső-, Középső-, Kerek-, Szűk-, Hosszú utca stb. Pl. a régi Szoboszló három utcája közül a másodikat nevezték Középső utcának. A kezdeti korszakban a város belterületén foglalt helyet a temető is a templomkertben (cinterem), vagy

33. Igló piactere (Menzl után)