Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

V. Városképek és városalaprajzok

az alaprajzokból nemcsak puszta helyrajzi adatokat szűrtek le, hanem azokat a városfejlődést megvilágító feltevésekkel is igyekeztek alátámasztani. Szerintük a város építészeti kialakulását a vidék összes gazdasági, szociális, jogi és kulturális vonatkozásaiban kell nézni. Ezekkel kell kapcsolatba hozni a helyrajzi változásokat, az egyes településrészek funkciójuk szerinti kibontakozását. Ezért szükséges a várostervet más forrásokkal is: telekkönyv, városkönyv, számadások stb. ellenőrizni.

Sajnos városépítés-történeti kutatásaink az alaprajzelemzés vonatkozásában még csak a kezdetnél tartanak. Major Jenőnek Sopron alaprajzi vizsgálata tekinthető e téren sikerült módszertani kísérletnek. (A városalaprajz mint a korai magyar városépítéstörténet forrása. Építés és Közlekedéstud. Közlemények, 1965. 1.) Sopron gazdag történeti, nyelvészeti és építészeti anyaga lehetővé tette számára a középkori alaprajz hiteles rekonstruálását. E vizsgálat során jutott arra a felismerésre, hogy különbséget kell tenni a topográfiai és alaprajzi rekonstrukció között. A topográfiai vizsgálat alapján nem az egész alaprajz, hanem annak csak egyegy részlete határozható meg. Paulinyi Oszkár szintén az alaprajzkutatás igénybevételével kísérelte meg a Garam-vidéki bányavárosok kialakulását megvizsgálni. Vontakozó megfigyeléseinek egy előadáson és egy sajtóközleményben adott hangot. Ódudára, Budára és Pestre vonatkozólag Fügedi Erik, Jankovich István és Kubinyi András alaprajzkutatásai érdemelnek figyelmet.

Granasztói György Győrrel kapcsolatban vázolja az alaprajzkutatás feladatait (Klny. Arrabona, 1964.). Jó példákat nyújt az alaprajzi rekonstrukcióra Borbíró—Valló Győr című kötete. Továbbá a Városképek—Műemlékek sorozat és a Műszaki Könyvkiadó kiadványai 114 (Székesfehérvár, Pécs stb.).

Az alaprajzkutatáshoz rendelkezésre álló forrásanyaghoz jó kiegészítést adnak a városokról készült egykorú tervrajzok, térképek és látképek. Ezek felvilágosítást nyújtanak a város keletkezéséről, településformájáról, lakosságának foglalkozásáról és mindazon politikai, gazdasági és kulturális változásokról, amelyek életét érintették. Megállapíthatók rajtuk szabályszerűségek és változások, általános és egyéni jegyek, hazai és külföldi hatások.Kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy a településformát a hegy- és vízrajzi keret és a talaj minősége szabta meg elsősorban. Rámutatnak arra is, hogy sok város a faluból bontakozott ki. A nagyobb városok alaprajzában a beolvadt községek körvonalai felismerhetők. Ez magyarázza meg azt is, hogy miért nehéz az átmenetet a két formatípus, a falu és város között megállapítani. Erre mutat számos városunknak falusias alaprajza, és a város településformáinak a falvakéval megegyező három alaptípusa: a halmaz, a soros vagy útifalus és a szabályos idomú vagy kör alakú település.

Más a síkvidéki és hegyvidéki, a kis- és nagyváros, a folytonossággal bíró és újjátelepült, a mezőgazdasági-, ipari-, kereskedő- és bányaváros alaprajza. A hegyvidéki városok alaprajzai inkább magukon hordják a térszíni formák hatását. A sík vidéki város településformája függetlenebbé! alakult a térszíni formáktól. Számos hegyvidéki, erdélyi és dunántúli város alaprajzán találunk a síkvidéki városéval azonos vonásokat. A hármas övezetű, falusias külsejű alföldi kertesvárostól élesen csak az erdélyi és szepességi szász városok alaprajzai különböznek. A többiek inkább átmeneti típust alkotnak a kettő között. Különálló típust képviselnek a legutóbbi évtizedekben alakult ipari és bányavárosok. Teljesen önálló településforma nincs. Ugyanazon formatípushoz különböző jegyek és jelenségek kapcsolódhatnak.