Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)
III. Az uj növényfajták szabadalmi oltalma Magyarországon
A szolgálati találmány feltalálójának a találmányi dijat a munkáltató köteles fizetni, közös szabadalom esetén pedig az a szabadalmastárs, amelyik hasznosítja a találmányt . Ha a hasznosítást másnak engedélyezte a munkáltató, vagy a szabadalmat átruházta, akkor is a munkáltató a díjfizetésre kötelezett. Ezekben az esetekben a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja. A szolgálati találmány feltalálójának járó dij mértékét, folyósításának idejét és módját - a jogszabályi keretek között - a találmányi dijszerződés, ennek hiányában a biróság állapítja meg. A találmányi dij mértékének meghatározásakor a következő dijkulcsokból kell kiindulni: a/ hasznosítás esetén az ötévi hasznos eredmény nyolc százalékából; b/ a hasznosítás engedélyezése vagy átruházása esetén a munkáltatónál jelentkező hasznos eredmény ötven százalékából. Az előzőekben emlitett dijkulcsok növelhetők akkor, ha a találmány a tervidőszak tudományos kutatási és műszaki fejlesztési főirányai közé tartozik. Szintén növelő tényező, ha a találmány uj növényvédőszert, gyógyszert, élelmiszert eredményez. Növelni lehet a dijat akkor is, ha a találmány importcsökkentő vagy exportnövelő hatású. Magasabb dijat lehet megállapítani akkor is, ha a találmánynak a vállalati hasznos eredményben ki nem fejezhető népgazdasági kihatásai is vannak. 56
