Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)

III. Az uj növényfajták szabadalmi oltalma Magyarországon

a/ keletkezésére visszaható hatállyal, ha a növény­fajta nem volt megkülönböztethető, vagy uj, illetőleg ha korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával egyezik; b/ az erre vonatkozó határozat meghozatalától kezdődő hatállyal, ha a szabadalmas nem teljesiti a növényfajta fenntartására vonatkozó kötelezettségét. A növényfajta meg­semmisítése csak a megkülönböztethetőség vagy újdonság hi­ánya esetén történhet meg. Nincs semmiféle külön jogkövet­kezmény előirva arra az esetre, ha a fajta sohasem volt egynemű vagy állandó. Ezt a körülményt egy múltbeli idő­pontra vonatkozóan csaknem lehetetlen bizonyítani. A gya­korlatban ilyenkor a megsemmisités /a jövőre vonatkozó meg­szűntnek nyilvánítás/ a fajtafenntartási kötelezettség el­mulasztása miatt következhet be. Ha a fajtanév nem lett volna lajstromozható, azt törölni kell, és másik fajtanevet kell megállapítani. A szabadalmazott növényfajta hazánkban csak állami minősítéssel vehető köztermesztésbe, de a szaporitóanyaga külföldre exportálható hazai állami minősítés nélkül is. 6/ A szabadalmi oltalom tárgyi terjedelmét, tehát azt a kérdést, hogy melyik az a termék, vagy eljárás, amely oltalomban részesül, és amelyre már nem adható újabb sza­badalom, a szabadalmi leirás végén megszerkesztett rövid szóbeli jellemzés, az un. igénypont határozza meg. A szabadalombitorlási eljárásban csak akkor lehet megállapítani, hogy egy adott szabadalomba ütközik vala­mely alkalmazott eljárás vagy termék, ha a kérdéses eljárás vagy termék a szabadalom főigénypontjának valamennyi jel­lemzőjét együttesen megvalósítja. Nem sérti tehát a szaba­dalom által biztosított jogot a főigénypontbeli jellemzők egy részének megvalósitása. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom