Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)
II. Az uj növényfajták jogi oltalmának kialakulása nemzeti és nemzetközi szinten
A szabadalomhoz hasonlóan a fajtatanusitványos oltalom /"plant breeder's right"/ is csak az adott ország területére terjed ki és korlátozott ideig állhat fenn. A nemesitő azalatt kizárólagos jogot kap, amelynek megszűntével a növényfajta jogi szempontból közkinccsé válik, azaz bárki által szabadon hasznosítható. Az oltalom fennállása alatt a nemesito megakadályozhat másokat a szaporító anyagnak - egyes országokban az egész növénynek vagy részeinek - forgalombahozatal céljára való előállításában, illetve más számára erre szerződés keretében hasznositási engedélyt /licenciát/ adhat. A törvények szerint az oltalom tárgyai a mezőgazdasági kultúrnövények uj fajtái /vonal, populáció, hibrid, klón/. Az újdonság kritériumai általában az újdonság, homogenitás, stabilitás és a lajstromozott fajtanév, az oltalom szférája azonban változó szélességű /jelenleg kb. 100 fajtára terjed ki/. Az oltalmazhatóság előfeltételeit állami hatóság /szabadalmi ill. találmányi hivatal vagy külön fajtaoltalmi hivatal/ vizsgálja, több országban kísérleti termesztéssel ellenőrizve az előfeltételek meglétét. A KGST tagországokban az uj növényfajták oltalmával kapcsolatban három megoldás figyelhető meg. Magyarországon és Romániában a szabadalmi rendszer hatálya alá vonták ezeket az alkotásokat. Emellett a köztermesztésbe vétel előfeltételeként kialakult egy fajtaminősitési mechanizmus. Az NDK-ban és az LNK-ban speciális fajtatanusitványos rendszerben valósul meg ezen eredmények oltalma. A Szovjetunióban, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Mongóliában, Vietnamban, Kinában a szabadalom mellett kialakult másik oltalmi forma: az állam kizárólagos hasznositási jogát jelentő szerzői tanusitványos rendszer keretében valósul meg az uj növényfajták oltalma. 21
