Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)
II. Az uj növényfajták jogi oltalmának kialakulása nemzeti és nemzetközi szinten
Az elfogadott törvénymódosítás lehetővé tette az ivartalan utón szaporított uj növényfajta szabadalmazását /plant patent/ a gumóról szaporítható növények kivételével. Az európai kontinensen először Franciaországban vonták be az uj növényfajtákat a szabadalmi rendszer "sáncai mögé". 1949-ben a neves rózsatermesztő, Francis Meilland a Szabadalmi Hivatal tanácsára bejelentést tett egy uj rózsafajtára. Ez az un. "Vörös Meilland" /"Rouge Meilland"/ rózsabejelentés szolgált később a francia és a belga növénynemesitők bejelentéseinek mintájául. Az NSZK-bari a fordulópontot a Szövetségi Biróság 1969-ben hozott un. "Vörös Galamb" /"Rote Taube"/ döntése képezte, amelyben kimondta, hogy jelenlegi tudományos ismereteink szerint a biológiai reakcióknak előrelátható és befolyásolható eredményei lehetnek, ezért elvben nincs ok a biológiai erők és jelenségek módszeres hasznosításának a szabadalmi oltalomból való kizárására. 2/ Az uj növényfajták oltalma nemzeti szinten néhány külföldi országban A 60-as években a fejlett tőkésországokban törvényeket fogadtak el az uj növényfajták jogi védelmére /Nagy-Britannia, Franciaország, NSZK, Hollandia, Dánia, Svédország, USA, Belgium, Spanyolország, Uj-Zéland stb./. Az országok egy részében megmaradt a növényfajták oltalmának lehetősége a szabadalmi rendszeren belül. Több országban azonban kialakult egy uj tipusu oltalom /egyes országokban a szabadalmi rendszer mellett párhuzamosan meglevő védelmi lehetőségként/, amelyet fajtatanusitványos oltalmi rendszernek szokás nevezni. Az uj növényfajták jogi védelme országonként jelentősen különbözik, néhány közös, általános vonás azonban megállapítható . 20
