Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Teichmann Vilmos a kortársak szemével
Teichmann Vilmos élete és munkássága 210 szakember lévén tudta, hogy a Nyírség rozsdabarna erdőtalajain a tápanyag a legfontosabb korlátozó tényező. A gazdaság nagy területen termelt almát és burgonyát, melynek jövedelméből minden évben jelentős mennyiségű istállótrágyát vásárolt. Az egyik alkalommal, amikor a Hoffer traktorok éppen az istállótrágyával dübörögtek be a gazdaság udvarába, nagyon találóan jegyezte meg a hallgatóknak: „Nos, gyerekek most gurul be az agrotechnika a gazdaságba!”. A tápanyaggazdálkodásnak ez a mindent felülmúló hatása nemcsak a nagy hozamokat, de a jó minőségű szaporítóanyag előállítását is szolgálta. Teichmann Vilmos kiváló szervező volt, aki a fajták előállításán és szaporítóanyag-ellátásán keresztül nagymértékben segítette a mezőgazdaság fejlődését, rendszeres jövedelemhez, biztos megélhetéshez juttatta a nyírségi gazdálkodókat. Hamzáné Banga Ilona: Édesapám, Banga József fiatal korától a Nagytanyán, a Diener birtokon dolgozott, gulyás volt. Én is itt születtem 1932-ben. Akkoriban 17 család lakott a tanyán. Amikor 1943-ban Teichmann tanár urék ide költöztek, a nagyobbik lánnyal, Gerthával együtt jártam az iskolába. A hosszú utat együtt tettük meg naponta gyalog a városba. Itthon sokat játszottunk a két lánnyal, még a háztetőre is felmásztunk a falakra futott repkényen. A tanyán egy rádió volt Rozgonyi bácsiéknál, aki kovács volt. 1944 nyarán a felnőttek ott hallgatták a híreket. Aztán egy kora őszi napon Jéke felől német katonák jöttek. Mi, a tanyasiak kiszaladtunk az útra nézelődni. Teichmann néni eléje ment a csapatnak, és amikor odaértek hozzánk egy német tiszttel beszélgetve, láttuk, hogy folyik a könny a arcán. Még aznap el is indultak ők is két szekérrel. Amit lehetett felpakoltak, de 3 gyerek is volt, meg hivatalos ládákat is el kellett vinni. így odahívták a tanyasiakat a lakásukhoz, hogy vigyen el mindenki azt, amit akar. Ha visszajönnek valamikor, majd visszakapják, ha meg nem, akkor legyen az övék, és emlékezzenek jó szívvel a Teichmann családra. A tanyasiak becsületére legyen mondva, amikor 1947-ben egy foggattal visszajöttek (még a kutyájukat is visszahozták), mindenki visszaadta a holmikat. Sőt még segítették is a családot, ki mivel tudta. Amikor elmentek, Gertha egy szép pirosszemü, fehér nyulat adott Rozgonyi Icának, hogy gondozza. Mikor jó két év múlva
