Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Kisvárdai emlékeimből
Teichmann Vilmos élete és munkássága 199 kerek számú feljegyzés került, pontosan úgy, ahogy az egyedek vagy törzsek a kísérletben vagy a tenyészkertben voltak. így aztán bámulatos gyorsasággal utána tudott nézni régebbi adatainak, ha szüksége volt rá. Ez persze csak biztonsági eljárás volt, mert ami igazán bíztatónak látszott, arra mindig emlékezett könyvei nélkül is, de megelégedettségére szolgált, hogy emlékezete helyes volt, amikor utána nézett a feljegyzéseknek. Vili bácsi óriási anyaggal dolgozott. Évente legalább 20.000 burgonya magoncot bonitált ismételten a tenyészidő folyamán. A szaporító parcellák számára már nem emlékszem, de majdnem végtelennek tetszettek a burgonya tenyészkertek. A burgonya volt legfontosabb számára, de nemesítői munkát folytatott rozzsal (Kisvárdai Petkusi), lucernával, napraforgóval és fehér csillagfürttel. Ez utóbbiban fantáziát látott. A sovány nyírségi talajon ez a növény nagyzöld tömeget és meglehetős magtermést biztosított, azonkívül még gazdagította a talaj nitrogéntartalmát is. Vili bácsi ismerte a német édes csillagfürt-nemesítés eredményeit. R. von Sengbusch, Erwin Baur előadását hallgatva a vavilovi parallel variációkról 1927-ben, azon nyomban nekilátott alkaloida-mentes csillagfürt szelekcióinak a higanyjodid-káliumjodid forró vizes módszerrel. Sengbusch erőfeszítése 3,500 sárga csillagfürt egyed megvizsgálása után sikert aratott annak ellenére, hogy a homozygota alkaloid szegény növény valódi gyakorisága, ahogy később kiderült, csak kb. 104- 106, a fajoktól függően. A háború alatt szerződéses fehér csillagfürt magtermesztést folytattak német cégek számára. Ez a keserű csillagfürt zöldtrágyázási célokra szolgált. Egyik keserű csillagfürt táblát csak keskeny, ideiglenes mezei út választotta el a burgonya tenyészkerttől. Egyik őszi este, amikor a burgonyás zsákokat gyűjtötték be, Vili bácsi észrevette, hogy az ökör elkapott egy csillagfürtöt az út másik széléről és enni kezdte. A tapasztalt nemesítő azonnal kapcsolt: a növény nem lehet keserű. Kivette az állat szájából, félretette a magokat. A tél folyamán megszerezte az alkaloida vizsgálat gyors módszerét és a szükséges vegyszereket. Az utódnövények vizsgálata, a következő évben, igazolta a várakozást a csökkent alkaloida tartalmat illetően. Ahogy Vili bácsi mesélte nekem, így vált az éhes ökör kutató vegyésszé. A történet fabulává vált: a tanulság hogy a
