Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A nemesítői hagyományok ápolása
Teichmann Vilmos élete és munkássága 169 voltak. Rendkívüli erőfeszítésekkel ugyan, de egy év alatt úrrá lehetett lenni rajtuk. Sokkal nagyobb károkat okozott a háború pusztítása, ami után szinte újra fel kellett támasztani a fajtákat. Többéves munka után csak 1950-ben indulhatott meg ismét a tényleges fajtafenntartó nemesítés valamennyi, korábban elismert fajtával. Teichmann Vilmos a nyírségi gazdákkal beszélget A fajtafenntartó nemesítés feladata, hogy a fajtát eredeti, jó termőképességében, egészségesen és fajtaazonosan tartsa fenn. A burgonya vegetatív szaporítási módja miatt különösen érzékeny a külső hatásokra. Leromlás érzékenysége talán a legnagyobb kihívás a nemesítője számára. A fenntartást Teichmann Vilmos kezdetektől fogva az anyatő kiemeléssel induló klónbírálattal végezte. A kijelölt anyatő parcellában a legjobb tövek termésének elkülönített begyűjtése volt az anyatövezés, ahol alapkövetelmény volt a tövenkénti 10 vetőméretü gumótermés. Egy tő termése a következő évben egy sorba, a tizeságyba került elültetésre, mint „A” klón. A tenyészidő alatti megfigyeléseken legjobbnak bizonyuló kiónokat ismét elkülönítve gyűjtötték be, hogy a harmadik évben 100 töves ágyakban, mint „B” kiónok kerüljenek
