Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A nemesítői hagyományok ápolása
Teichmann Vilmos élete és munkássága 170 bírálatra. A folyamat a negyedik évben a „C” klón parcellákban zárult, amiknek a termése összevonva a következő évben törzselit szaporítás lett. A begyűjtött anyatövek száma a várható igények szerint fajtánként és évenként néhány száz, vagy 1-2 ezer volt. Hatalmas mennyiségi változás következett be azonban 1957-ben. Rendkívüli mértékű vírusos levélsodródásos járvány lépett fel a kisvárdai telepen, ami tönkretette a hagyományos módon termesztett tenyészkerti anyagot is. A fertőzés ijesztő mértékű volt. A két évvel korábban, 1955-ben elismert Kisvárdai rózsa tenyészkertjében pl. a 100 soros ’A’ klón parcellákban 2-3 sor maradt csak meg a szelektálások után. A katasztrofális méretű leromlás miatt a telepnek szinte minden erejét a fajtafenntartás megújítására kellett fordítani. Ekkor és a következő évben egész táblákat kellett tövenként elbírálni és a megfelelőket egyenként felszedni. Télére a pincében 70.000 papírzacskóban lett tárolva a rengeteg anyatő. A következő tavaszon a szaporító táblákba a tizeságyak (’A’ kiónok) végtelen sora került elültetésre. Ez a hatalmas munka látványos eredménnyel járt. A fajtákat már 1960-ra sikerült feljavítani. Természetesen ehhez több más körülmény is hozzájárult. Már 1955-től vizsgáltuk a korai felszedés hatását a levélsodró vírusfertőzés megakadályozására. Ehhez természetszerűen kapcsolódott a vetőgumó előhajtatása, amit 1958-tól kezdtünk kísérletesen is vizsgálni. így a vetőgumótermesztésben fokozatosan egy újabb megjelölése, a HM (holland módszer) honosodott meg, ami előhajtatásos-szártalanításos termesztést jelentett. 1. táblázat: Szakaszos felszedések utántermés arányszámai Előző évi szedés ideje Relatív termés az érett százalékban 1956 1957 1958 Julius 14. 150 120 107 Julius 24. 116 121 100 Augustus 04. 92 110 98 Érett 100 100 100 Fajta: Gülbaba
