Horváth Árpád - Pap János: Technikatörténet. 2. kiadás (Budapest, 1970)
A villamosság
Az elektromosság történeté Den az egyik legfontosabb dátum 1?80, amikor Aloisio Tuigi Galvani bolognai orvostanér észrevette, bogy a békacomb megrándul, ha Késheggyel nozzáért, /Még a múlt század huszas eveiDen sem volt jobb műszer az elektromosság kimutatására, mint a oékaconb. Jedlik Ányos, mint fizikatanár is ezt használta "galvanométer“ gyanánt./ Alessandro Volta - fizikatanár Paviában - felfedezte, hogy nedves szövetdarabbal elválasztott két fém - például cink és réz - között feszültségkülönbség támad. Ezen az alapon megépítette az első "villamos oszlopot", vagy "Volta-féle oszlopot". Ez már elegendő feszültségű áramot adott a kísérletezéshez. A múlt század elején megjelent fizikakönyvek, évkönyvek és képes folyóiratok fantasztikusan sokféle kísérletről számolnak be. Ennek a kornak egyik - talán legérdekesebb könyvsorozata Schleiss: "Physikalisches tförterbuch"-ja. Mintegy 25 kötetből álló sorozat ez, melyben a század első évtizedeinek fizikai ismereteit gyűjtötték össze. Érdekes képek kisérik a »zöveget. A könyvsorozat magyarországi könyvtárakban is megtalálható, a fizika történetének nincs ennél gazdagabb forrása. A század huszas éveiben már sokat tudtak a sztatikus - nyugvó - elektromosságról, ismerték a galvántelepeket, de sokáig nem mozdult semmi. A várt óriási fejlődés nem jelentkezett. 1820-ban egy dán fizikus, Hans Christian Oersted azzal - az 6 korában reménytelen - feladattal próbálkozott, hogy megméri az elektromos áram sebességét. Kísérletezés közben egy drótszál iránytű mellett feküdt és észrevette, hogy az áram bekapcsolásának pillanatában az iránytű kilendül. /Koppenhágában a Technikai Főiskolán ma is látható Oersted eredeti iránytűje/. A véletlen csak azt a feltalálót vagy tudóst segíti, aki fáradhatatlanul dolgozik a probléma megoldásán. Oersted észrevette és felismerte, hogy fontos jelenséget figyelt meg. /A nagy villanoskemencók mellett dolgozók látják ugyan, hogy áramingadozáskor a bevezető sínek szinte ellökik egymást, vagy hintázni kezdenek, de hánynak jutott eszébe hogy ezen a lényegtelennek tűnő jelenségen alapszik jóformán az egész elektrotechnika!/ Oersted kísérleteit a frameia André-Karie Ampere folytatta, és foglalta matematikai képletekbe. Ampere a forradalom alatt végignézte hogyan viszik apját a vérpadra, és a szörnyű élmény hatása alól csak úgy tudott szabadulni, hogy Rousseau tanácsára fizikával és matematikával kezdett foglalkozni. Miután a mágneses és elektromos jelenségek közötti krocsolatot fel ismerték, a következő lépés az volt, hogy a mágnssség segítségével elektromos jelenséget - áramot - idézzenek elő. Ez a felfedezés sem váratott magára sokáig. A nagy kutató, akinek nevéhez a felfedezés fűződik, Michael Faraday /1791-1867 / szegényen - könyvkötőinasként - kezdte, majd a kor
