Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A korai találmányok
AZ ELSŐ TALÁLMÁNYOK hez és kaparókhoz, vésőkhöz és árakhoz, baltákhoz és bárdokhoz, nyíl- és lándzsahegyekhez, valamint szigonyokhoz. A vésőt például nemcsak művészi tevékenységhez lehetett felhasználni, hiszen önmaga is alkalmas volt a szerszámok készítésére. Bonyolultabb pattintási eljárások kivitelezését tette lehetővé, s így például fokos késeket is készíthettek. Ezek olyan kések voltak, amelyeknek az egyik élét tompa gerincként hagyták meg, csak a másikat élesítették ki - lényegében a mai kések többsége is ilyen. Az árral és a tűvel jobb öltözékeket készíthettek; a több és jobb fegyvernek köszönhetően megnőtt az esély a folyamatos élelemellátásra; a jobb késekkel és baltákkal könnyebb volt otthonokat építeni, ahová az emberek behúzódhattak az időjárás viszontagságai elől. A szerszámkészítők öröksége Ezeknek a korai szerszámoknak a jelentős része meglepően hasonlít azokhoz a fémszerszámokhoz, amelyeket napjainkban is használunk. Talán még ennél is figy elemreméltóbb azonban az, amit ezek az eszközök elárulnak a készítőikről. Arról tanúskodnak ugyanis, hogy készítőik valóban emberek voltak. Nemcsak arra voltak képesek, hogy megtalálják egy feladat elvégzésének módját, hanem arra is, hogy fogalmakat alkossanak magukban, és terveket szőjenek a jövőre nézve, s olyan eszközöket készítsenek, mint a kalapácsok és kalapács-kövek, amelyeket aztán számos más szerszám készítésére felhasználhattak. Oly an szerszámokat is elkészítettek, amelyek bizonyos jövőbeli feladatok elvégzéséhez -például a hús feldarabolásához vagy véséshez - voltak csak szükségesek. A kőszerszámok egyben bepillantást ny újtanak számunkra abba a foly amatba, hogy an fejlesztette tovább már a korai ember is találmányait - hasonlóan azokhoz a későbbi példákhoz, amelyekkel e könyv lapjain még találkozni fogunk. Ez a folyamat több százezer évet vett igénybe, s egyes megoldásokra bolygónk különböző pontjain egymástól függetlenül is rájöttek. A szükséges nyersanyagokat - a tűzkövet és az obszidiánt - már ki kellett termelni, így ez tekinthető a természeti erőforrások kiaknázása első formájának. Az ismertetett jellemzők a ma születő találmányokra is nagyrészt érvényesek, s azt bizonyítják, mennyire alapvetőek ezek a folyamatok az emberiség fejlődésében. Kőmegmunkálási módszerek Ütögetés A kalapácsként használt kődarabbal szilánkok pattinthatóak le egy szerszámról Távoli őseink többféle módszert is alkalmazhattak a kövek kívánt méretre és formára alakításához. Ezek között két kő egyszerű összeütögetése éppúgy megtalálható volt. mint az aprólékos nyomva-pattintásos módszer, amelyet a kései kőszerszámoknál Fakalapács A szilánkokat olykor keményfaütőkkel pattintották le használtak. Egyazon eszköz megmunkálásához többféle módszert is alkalmazhattak. Olykor, mint például a Levallois-technikával készített szerszámoknál, a kész eszközt egyetlen mozdulattal választották le a magkőről. Nyomva-pattintás A hegyes csontvéső kiválóan alkalmas volt arra, hogy a kőről apró szilánkokat pattintsanak le vele, így' sima, borotvaéles pengéket tudtak készíteni. Levallois-technika Miután a magkövet egy sor pontos ütéssel (2-5) a kívánt alakúra formázták, a kalapácskő egyetlen ütésével (6) éles szélű, használatra kész eszközt választottak le róla. A nyilak a tűzkövet megmunkáló ember ütéseinek irányát jelzik. 4 5
