Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A korai találmányok
TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPEDIAJA Speciális eszközök Az egyszerűség kedvéért a régészek gyakran úgy beszélnek a marokkőkészítő és a szilánkszerszám-készítő kultúrákról, mintha azok tagjai csakis az egyik típusú eszközt használták volna. A valóság persze más. A marokkó-készítők is felhasználták a lepattanó szilánkokat, s a Levallois-kultúra tagjai is alkalmaztak magkő-szerszámokat: mindkét csoport tagjai az adott célnak legjobban megfelelő eszközt vették igénybe. A kőkorszak későbbi szakaszaiban egyre gyakoribbá vált a speciális szerszámok készítése. A legjelentősebb haladást a felső paleolítikumban, az utolsó eljegesedés idején, mintegy 35 000 évvel ezelőtt érték el az ekkor Kelet-Európábán és Délnyugat-Ázsiában élő ősemberek. Eredményeik innen terjedtek Európában nyugat felé, mindig valamivel délre a földrész nagy részét elborító vastag jégtakarótól. Nomád népek voltak, nehéz körülmények között éltek, és gyakran kellett gyorsan odébbköltözniük, amikor előző lakóhelyükön már fogytán volt az élelem. Ez volt az első olyan időszak, amellyel kapcsolatban már van értelme szerszámkészletről beszélni. Az utolsó jégkorszak idején élt emberek ugyanis már nagyon sokféle szerszámot és fegyvert készítettek, s a kő mellett a csont megmunkálásának fogásait is elsajátították. Eszközeik közt az egyszerű kés éppúgy megtalálható volt, mint a finom, hegyes vésők, melyekkel művészeik kőbe, csontba, szarvakba vagy fába karcolták alkotásaikat. A régészek ebből az időszakból már számos európai kultúrát különböztetnek meg, amelyek mindegyike másféle eszközöket készített más-más módszerekkel. E kultúrák szerszámkészítői többek között a következőkre voltak képesek: jól használható pengék készítésére éles szélű tűzkő-szilánkokból; csont megmunkálására vágással, hasítással és dörgöléssel; vékony tűk és árak készítésére; nyélbe foglalásra (például nyílhegyek vagy baltafejek szárhoz erősítésére); a kő fényesre csiszolására; az ék használatára fa és csont vágásához; valamint a nyomvapattintásos eljárás alkalmazására, amellyel igen finoman megmunkált eszközök voltak készíthetők. Ezeket az eljárásokat nagyon sokféle szerszám készítéséhez használták fel: kések-Az Olduvai-szurdok May Leakey paleontológus a korai előemberek maradványai után kutat Évmilliókkal ezelőtt a Tanzánia északi részén elterülő hatalmas Serengeti-síkság helyén egy nagy tó terült el. Ez a tó látta el vízzel a környék állatvilágát, köztük az első előembereket is. Az egymásra rakódó kavics- és üledékrétegeknek, valamint a tűzhányók tevékenységének köszönhetően a tó lassanként eltűnt, helyét egymáson fekvő kőzetrétegek foglalták el, melyek vastagsága néhol a száz métert is eléri. Végül egy folyó vájt magának utat a sziklába, így keletkezett a ma Olduvai-szurdok néven ismert völgy. A különböző kőzetrétegek megőrizték az egykor e vidéken élt lények megkövült maradványait. Eleinte azt hitték, a maradványok közt nincsenek emberi eredetűek. Ez a nézet Louis és Marie Leakeynek az 1930-as és 1950-es évek között végzett kutatásai eredményeként dőlt meg. A Leakey-házaspár az ember korai őseinek több maradványát is felfedezte itt, köztük Australopithecusokét - ezek az emberszabású majmokra emlékeztető lények voltak, feltehetően az emberével közös ősökkel -, és a Leakey> által Homo habilis (szerszámkészítő vagy ügyes ember) néire keresztelt előember egy példányáét is. Ez utóbbit egyesek az ember közvetlen ősének, mások inkább az Australopithecusok rokonának tekintik. Egyéb fontos leletek is előkerültek itt, példáid a Homo erectus maradványai, valamint egy koponya, amelyre Leakey’-ék fia, Richard bukkant rá. Ez a tudományos világban ERl470-ként jelölt lelet mintegy 2 millió éves, de több szempontból is kifejezetten hasonlít a mai emberre. Az emberelődök maradványait rejtő rétegeket vulkanikus eredetű rétegek választják el egymástól, s mivel ezek kora a radioaktív kálium-argon módszerrel jól meghatározható, a leletek korát is be lehet így határolni. Az emberi leletekkel együtt sok különböző típusú szerszám is előkerült az Olduvai-szurdok kőzeteiből. A legegyszerűbbek kavicsszerszámok, közönséges hasítok, amelyek az Australopithecusok maradványait rejtő rétegekből ketiiltek elő. Ezeket az ősi szerszámokat ajelőhely után oldovánnak nevezik. Feljebb, a Homo erectus maradványaival egyidős, jóval finomabban kidolgozott szerszámokat találtak - kétoldalas eszközöket ívelt vagy egyenes vágóélekkel. Az ősrégészek ezeket acheuleáninak nevezik. Az említett tárgyak különböző környezetből kerültek elő. Amikor példáid igen vékony réteget alkotnak, abból aira lehet következtetni, hogy ott lakóhely volt. Máskor egy-egy nagyabb állati csontváz körül találhatóak nagyobb számban - nyilván itt ejtették el és darabolták fel a zsákmányt. Az előbbieknél gyakoribb azonban, hogy a szerszámok egy mélyebb rétegben egyenletes eloszlásban találhatóak, vagy> egy régi patakmederben, s ilyenkor már jóval nehezebb következtetéseket levonni használóik életére vonatkozóan. 16
