Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A természet anyagai
TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPEDIAJA Az első, kezdetleges fazekaskorongok lényegében ilyenek voltak: egyszerű forgó lapok, amelyeket rövid tengely tartott a föld fölött. Ezeket nem úgy készítették, hogy gy orsan forogjanak, s nem is voltak alkalmasak a fazekasság gyökeres átalakítására. A következő lépés az volt, hogy' a korongot magasabbra emelték és megoldották a stabilizálását, így a fazekasok kényelmesebb testhelyzetben dolgozhattak. Az így’ kapott szerkezet már jobban emlékeztetett a mai fazekaskorongra, bár lényegében még mindig csak forgó munkapad volt. Végül valaki rájött, hogy' ha a forgótengely' alsó részére is felszerelnek egy' korongot, akkor a fazekas azt a lábával forgathatja. Ezzel jelentősen felgy orsult a korong forgása, s a fazekas mindkét keze felszabadult az agy ag formázásához. Az ilyen gy orsan forgó korongnak van még egy' további előny e is. A forgás centrifugális erőt kelt, amit a fazekas ujjaival ellensúlyozhat a készülő edény oldalán. Ez jelentősen felgyorsítja és leegyszerűsíti az edény'ek formázását - persze csak akkor, ha már elsajátítottuk a megfelelő módszert. Az első kezdetleges korongok Kr.e. 3500 körül jelentek meg Mezopotámiában. A ma is ismert fazekaskorong kialakulására azonban még vagy kétezer évig kellett várni. Az utóbbi jóval nagyobb hatású találmány volt, s fontos szerepet játszott abban, hogy7 a fazekasság külön mesterséggé fejlődött. Az agyag kiégetése A fazekasság fejlődésének volt még egy további fontos állomása is: az égetőkemence alkalmazása. A napon szárított vagy nyílt tűzön kiégetett edények lényegében megfelelnek a célnak - csak éppen nem teljesen vízzáróak. Tökéletesen és tartósan vízzáró cserépedények csak kemencében készíthetőek, ahol az égetési hőmérséklet jóval magasabb. E hőmérsékleteken az agyag pórusait elzárja a megolvadt any7ag, és így kialakul egy' vízzáró réteg. Az égetőkemencét Ázsiában találták fel. Kínában például már Kr.e. 4500 körül is használtak kemencéket. Mezopotámiában mintegy7 6000 éves égetőkemencék maradványaira bukkantak, s ezer évvel később már Egyiptomban is használtak ilyeneket. Az ősi kemencék mind függőleges kialakításúak voltak, vagy is volt egy alsó kamrájuk, ahol a tűz égett, s ezt egy kürtő kötötte össze a felső kamrával, ahová az égetendő agyagedényeket helyezték. Az égetőkamra felső vége nyitott volt: a fazekas itt tehette be a kiégetésre szánt tárgyakat. Amikor minden edény a hely'én volt, a kemence tetejét a korábbi égetésekkor keletkezett cserépdarabokkal zárták le, hogy benntartsák a forró levegőt. Az égetőkamra tetejének állandó tetővel történő ellátása még magasabb hőmérséklet elérését és fenntartását tette lehetővé a kemencében. Az ilyen kialakítású kemencéket a földből is kiáshatták vagy agy agból is elkészíthették. Bármelyik megoldást választva, a kemence gyakran meglepően jó állapotban maradt fenn, mivel a benne elvégzett rengeteg égetés során lényegében maga is egyetlen nagy7 cserépedénnyé vált. A gyors fazekaskoronghoz hasonlóan a kemence használatához is nagy7 szakértelem kellett. Az égetés nem csupán annyiból áll, hogy7 berakják az edényeket, aztán meggyiájtják a tüzet. Az alul- és túlégetés elkerülése érdekében valószínűleg sokszor kellett módosítani a kemence formáját, a kürtő elhelyezését és a használt tüzet, amíg elérték a legkedvezőbb hőeloszlást. Egy7 tapasztalt fazekas aztán már tudta, milyen különleges hatásokat érhet el azzal, ha az edény'eket a kemence bizonyos részein helyezi el, vagy' hogy’ a kemencét bizonyos meghatározott módon rakja meg. Mázak A fazekasok idővel más olyan módszereket is felfedeztek, amelyekkel edényeiket vízzá-Porcelán Bármennyire különbözik is a porcelán néven ismert kemény, fehér, iivegszerü anyag a cseréptől, közös a származásuk. Először Kínában készítettek porcelánt, mivel itt fedezték fel elsőként a kaolint (porcelánföldet), és sokáig csak az itteni fazekasok tudtak olyan kemencéket építeni, amelyekben ezt az anyagot igen magas hőmérsékleten égethették ki. Ha a kaolint 1280°C-on vagy annál magasabb hőmérsékleten égetik ki, egy üvegesedésnek nevezett folyamat zajlik le. Ilyenkor megváltozik az agyag szerkezete, s létrejön belőle az a jellegzetes, kemény és áttetsző anyag, amit porcelánnak nevezünk. A kínai fazekasok arra is rájöttek, bogy ha a porcelánföldhöz kínai fehérföldet (egy földpátok közé tartozó ásványi anyagot) kevernek, még jobb minőségű porcelánt kapnak. A fehérföld kétféleképpen is segíti a porcelán készítését. Egyrészt olyan lúgos összetevőt tartalmaz, amely csökkenti az üvegesedés megindulásához szükséges hőmérsékletet, másrészt szilícium is van benne, ami segít, hogy a porcelán áttetszőbb legyen. Valószínű, hogy Kínában először a Kr.u. I. században készítettek porcelánt. Az anyag azon keleti csodák közé tartozott, amelyről a Kínáig eljutó nyugati utazók szinte mindig beszámoltak. A porcelán teljesen elkápráztatta azokat, akik ismerték ugyan az üveget, de el sem tudtak képzelni egy áttetsző anyagot, amelyből üvegszerű tárgyak készíthetőek. A kínai porcelánvázák és -edények a keletről érkező legértékesebb árucikkek közé tartoztak. Az európaiak azonban hiába próbálták kitalálni, hogyan ismételhetnék meg a kínaiak eljárását. Sokan azt hitték, ha fehér agyagot találnak, az elég is a sikerhez. A rengeteg kísérlet ellenére nyugaton csak a XVIII. században tudtak először porcelánt készíteni. 134
