Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A természet anyagai
A TERMÉSZET ANYAGAI Üvegfúvás Az üvegedényeket hagyományosan fúvással készítik. A mindennapi eszközöket, például borospoharakat úgy állították elő, hogy a kelyhet eg' megfelelő formában fújták ki. Ezután kialakították a talpat, hozzáerősítették a kehely aljához, majd annak felső széléről levágták a felesleges anyagot. róvá tehették. Ezek egyike volt a „pépezés ”, amikor a kiszárított edényt simára kevert agyagpépbe mártották, és úgy' égették ki. Később azonban egy másik módszer is kialakult, és ez sokkal elterjedtebbé vált: a mázak használata. A máz olyan anyag, amit égetés előtt (vagy' két égetés között) visznek fel az edényre. A legkedveltebb mázak alapanyagát réz- vagy' ólomvegyületek alkották. A mázas edények egy további előny'e volt az is, hogy' sokkal szebbek voltak mázatlan társaiknál. Az iraki Teli” Umamál talált, Kr.e. 1600 körül készült agy agtábla egy máz összetételét írja le. A mázakhoz használt legelső anyagok egy ike a réz volt, de később az ólmot, az ónt és a sót is sikerrel alkalmazták a fazekasárukon. A fent leírt eljárások - a formázás, az égetés és a máz készítése - együttesen nagy szakértelmet igénylő, és mindinkább specializálódó mesterséggé tették a fazekasságot. A cserépedényeknek köszönhetően - mivelhogy igen tartósak - a régészek nagy on sokat tudhattak meg előállítóikról, az akkori civilizációkról. Az üveg Bár az üveg is kerámiaszerű anyag, a cserépnél jóval később kezdték csak használni. Ez nem is csoda, hiszen az üveg mesterséges, több összetevőből - rendszerint szilíciumból (homok), nátrium-karbonátból és kalcium-karbonátból (mészkő) - álló any ag, amely' ezen összetevők egybeolvasztásával jön létre. Az első használható üveget valószínűleg a Közel-Keleten készítették, nagyjából Kr.e. 2600 körül - úgy gondolják ugyanis, hogy' a babiloni Eshnunnánál talált üvegrúd ebből az időszakból ered. Az mindenesetre biztos, hogy' az eddig talált legrégebbi üvegdarabok mind Mezopotámiából, Szíriából és Egyiptomból származnak. A régi időkben egyáltalán nem volt könynyü üveget készíteni. A kemencék kicsik voltak, és éppen csak hogy' elég forróak az összetevők megolvasztásához. A jelek szerint az egyiptomiak fejlesztették elsőként művészi szintre az üvegművességet, s máig épen fennmaradt néhány csodálatosan bony'olult alkotásuk, amelyek jelentős része a fáraó családjának tagjai számára készült illatszertartó lehetett. A Kr.e. XTV. században uralkodó Ekhnaton fáraó palotájában már külön üvegesműhely működött. Az egy iptomiak rendkívül ötletes módszert alkalmaztak az üveg kívánt alakúra formázásához. Agyagformát készítettek, s azt egy' fémrúdra erősítették, amelyet az üveges tartott. Erre a formára aztán csíkokban vittek fel egy' adott színű üveget, majd egy' más színű csíkokból álló réteg következett. Az egyes rétegeket alkotó csíkokat egy' fésűszerű eszközzel húzták hullámosra vagy' cikcakkosra. Mezopotámia üvegesei más módszerrel dolgoztak. Ők néha egész tálakat vagy' edényeket vágtak ki a megszilárdult üvegtömbökből úgy', mintha követ faragtak volna. A Kr.e. VTH. századból maradt ránk néhány olyan darab, amely ezzel az eljárással készült, bár maga a módszer ennél feltehetően jóval régebbi. Ezek az üvegmegmunkálási módszerek az Égei-kultúrák és Alexandria (ahol öntőformák segítségével készítették az üvegedényeket) közvetítésével eljutottak az ókori Rómába is, ahol aztán kifejlődött a korszak legfejlettebb üvegipara. Az üvegfúvást valószínűleg Kr.e. 30 körül találták fel. Nem tudjuk biztosan, hol történt ez, de feltételezhető, hogy' Szíriában, az ókori üvegművesség egy ik legfontosabb központjában. Az üvegművesek ekkoriban már hozzászoktak, hogy' a formázandó üveget fémrudak végén tartsák, és elképzelhető, hogy e rudak némelyike üreges volt. Valaki bizonyára így jött rá, hogy' ha a csövön keresztül levegőbuborékot fúj az olvadt üvegbe, akkor szilárd öntőforma nélkül is képes annak formázására. Ráadásul az így' kifújt üveget könyny'en formázhatták, tehát az olyan kiálló részek, mint a fogantyük készítése is jócskán leegyszerűsödött. Bárhol is dolgoztak az első üvegfúvók, termékeiknek biztos piacot jelentett a Római Birodalom. Nemsokára már óriási meny nyiségű üvegedény készült. Ezek között egyszerű tálak és korsók éppúgy voltak, mint a gazdagoknak szánt díszes vázák és illatszertartó üvegcsék. Szinte minden ókori üvegtárgy élénk színű volt, az őket oly széppé tevő felületi szivárványosságot pedig az alapanyagok szennyeződései okozták. A római üveg, majd a rómaiak módszereit a Kr.u. VII. század után átvevő iszlám mesterek üvege azonban nem az az átlátszó, tökéletesen sima felszínű anyag volt, amit ma ismerünk, s belőle csak viszony lag kicsi tárgy akat készíthettek. Emiatt az üveg ma ismert alkalmazásainak egy része még évszázadokon át ismereüen maradt. Az ablaküveg például nagyon lassan terjedt el, és sokáig csak a gazdagok kiváltsága volt. A mai színes templomi ablakokhoz hasonlóan ólomcsíkokkal egy befogott apró darabokból készült üvegablakok még a középkorban is a nemesi otthonok legféltettebb kincsei közé tartoztak. 135
