Gyertyánfy Péter - Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelméről - magyarul (Budapest, 1986)
I. Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelmének gyakorlati kérdései: javaslatok a megoldásukra
Ebben a bizonyításban rendszerint két ténycsoport játszik döntő szerepet. Az egyik az időbeliség, a másik az alkotás eredetisége és önálló volta A mű keletkezési időpontjának bizonyításával a szerző közvetve azt igazolhatja, hogy eleve nem vehette át azt egy később létrejött - kiadott, előadott stb. — műből. A szerzői jog területén azonban — legalábbis nálunk — nincsen olyan intézmény, amely közvetlenül is hivatott lenne arra, hogy valamely mű megalkotásának, ha nem is időpontját, de mindenképpen nyilvánosságra hozatalának tényét bebizonyítsa. Tulajdonképpen ahány műtípus, annyiféle módon jelenik meg a nyilvánosságra hozatalban, a felhasználásban, és ennek számtalan módját, esetét lehetne példaképpen felsorakoztatni. Más műtípusoknál viszont alig lehet bizonyítani azt a tényt, hogy egy adott műalkotás nyilvánosságra hozatala, felhasználása előtt mikor készült el. Nem így van ez a szoftver esetében. Igaz ugyan, hogy a szoftver dokumentációja önmagában is a védett alkotások közé tartozik, azonban nem annyira közmegegyezés, mint inkább a szoftver technológiai követelménye, hogy dokumentáció nélkül ma már nincsen szoftver. A hőskorban, tehát az 1960-as évek vége felé és az 1970-es évek elején még nem fektettek akkora súlyt a szoftver dokumentálására, mint ahogyan az később a számítástechnika-alkalmazás ipari méretű elterjedése során megtörtént. Amikor azonban köztudottá vált, hogy készül olyan jogszabály, amely a szerzői jogi törvény végrehajtási utasításának módosítása révén a szoftvert is olyan műtípusként azonosítja, amely szerzői jogi védelmet élvez, az alkotók és természetesen munkaadóik is tudatára ébredtek annak, hogy személyi és vagyoni jogaikat éppen a szoftver dokumentálása támasztja alá, túl a szakma sajátos technológiai igényein és követelményein. A szoftver dokumentálásának nincsenek szabványai, azonban a dokumentációk tartalmi követelményei kiforrottnak tekinthetők. Ez egyebek között a szoftver szerzői jogvédelmének egyik nagyon lényeges és üdvös eredménye. Minthogy a szerzői jog intézménye — legalábbis Magyarországon — nem ismer olyan jogkeletkeztető eljárást, regisztrálást, mint például a szabadalmi, találmányi bejelentés vagy az újítás bejelentése, tehát az iparjogvédelem különféle mechanizmusai, ezért az időbeliség bizonyításának módja rendszerint a dokumentációk időpontjának rögzítése és olyan belső vállalati bizonylatok, amelyek tanúskodnak arról, hogy a szerző a szoftver megalkotásának egyes mozzanatait mikor végezte el. Ilyen például egy kísérőlevél, amellyel alkotását az adott gazdálkodó szervezethez, vállalathoz, szövetkezethez, költségvetési intézményhez benyújtotta, vagy annak átvételéről szóló elismervény, vagy a vállalatok belső szabályzataiban előírt egyéb eljárások, alakiságok, bizonylatok stb. Az időbeliség bizonyítható volta nagyon lényeges, de végtére is formai követelmény, még akkor is, ha belső vagy. külső jogvita esetén ezzel valamelyik vitás fél élni kíván. Ha, tegyük fel a példa kedvéért, valamely irodalmi mű, regény, novella, vers, riport stb. stb. valamely napi-, vagy hetilapban nyomtatásban megjelent, plágium-per esetén minden bizonnyal komoly bizonyíték van annak a kezében, akinek neve alatt az említett nyilvánosságra hozatal megtörténik. Hiába hivatkozik bárki a nyomtatásban 19
