Gyertyánfy Péter - Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelméről - magyarul (Budapest, 1986)
I. Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelmének gyakorlati kérdései: javaslatok a megoldásukra
megjelent mű szerzőivel szemben arra, hogy ugyanazt ugyanúgy már megírta, azt tőle csalárd vagy jogellenes módon elbitorolták, még betű szerinti egyezés esetén is igen nehéz és kétséges tanúkkal bizonyítani, hogy a szóban forgó művet nem az írta, akinek neve alatt megjelent. Erre egy mód valóban van, és ez nem más, mint a kísérőlevél másolata, vagy átvételi elismervény, amellyel valamely kiadóvállalat vagy szerkesztőség egy mű kéziratának átvételét — esetleg magán a kézirat másolatán — igazolja. [Más lapra tartozik, hogy ilyen a gyakorlatban ritkán fordul elő, mert sajnos, különösen kisebb teijedelmű írásműveknél azokat vagy személyesen, elismervény kérése nélkül adják át az illetékes (és nem is mindenkor illetékes) szerkesztőségi munkatársnak, vagy beküldés esetén sem adnak róla átvételi elismervényt.] Való igaz, hogy a szoftver megfelelő dokumentáció nélkül is használható. Felhasználható ugyan, azonban a legcsekélyebb hiba, vagy a mindenkor megkövetelt változtatás esetén dokumentáció nélkül hibát keresni, vagy a szoftverbe „belenyúlni” szinte kilátástalan vállalkozás. A dokumentáció azonban szükségszerűen mindenkor keltezést is tartalmaz és a belső vállalati ügyvitelben vannak olyan alapnyilvántartások, amelyek az időbeliséget megfelelő bizonyító erővel tanúsíthatják. Ismeretes, hogy a Központi Statisztikai Hivatal elnökének a gépi adatfeldolgozási termékek és szolgáltatások önköltségszámításra vonatkozó és már többször idézett irányelvei [7001/1986. (SK 3.) KSH szám], négy alapnyilvántartás vezetését igénylik: — munkaszámrendszer; — szellemi dolgozók munkanaplója; — számítástechnikai állóeszközök igénybevételének naplója (magyarul gépnapló) és — kalkulációs összesítő. A munkaszámrendszer azonosítja azt a terméket, vagy szolgáltatást, számviteli nyelven szólván: költségviselőt, amelyhez a vállalatnak erőforrásokat, élőmunkát, számítógépi tesztidő-igénybevételt és egy sor egyéb ráfordítást kellett adnia. A munkaszámok rendszerére nézve semmiféle hatósági előírás az azonosíthatóság követelményén túlmenően nincsen. A gyakorlati élet azonban mind külföldön, mind itthon számos olyan tényezőt fejez ki a munkaszámban, amelyek az azonosíthatóságon túlmenően időbeliségre is utalnak. így például megjelölik az adott munka indításának hónapját, vagy még ennél is határozottabb időpontját, külső megrendelés esetén a szerződő felek, a megbízók, a szerződés számát, vagy kódjelét. Mind ezek az adatszerűségek, mind más egyéb, a munkaszámba bevitt tények az időpontot elfogadható módon rögzíthetik. A szellemi dolgozók munkanaplója a fejlesztési tevékenység irányításának valóságos törzsokmánya. Ebből minimális követelményként annak kell kiderülnie, hogy valamely munkatársunk egy meghatározott hónapban milyen munkaszámon és hány órát dolgozott. Ennek sokirányú jelentősége van, hiszen minden egyes dolgozó munkaüteméről, szellemi munkájának termelékenységéről és a munkaszámon keresztül szükségességéről, vagy eredményességéről is tanúskodik. (Valójában bennünk van a hajlandóság arra, hogy konzervatív vaskalaposságnak ítéljük meg a szellemi munka termelékeny -20
