Vass Balázs: Repülőgép- és helikoptertípusok (Budapest, 1968)

Repülőgéptípusok - Szovjetunió

I

ANTO N OV AN-10A

Középhatótávolságú, felsőszárnyú, légcsavaros gázturbinás repülőgép.

Tervezését 1955-ben kezdték el és 1957 márciusában emelkedett először levegőbe. Ugyanazon program keretében állították elő, mint az IL-18-as gépeket. Az alaptípus 75 fős változatban készült, jelenleg 100; 117; 130 utaslétszámú változatai ismeretesek. A típus 1958-ban a Bruxelles-i világkiállítás aranyérmét nyerte el. Az Aeroflotnál 1960-ban állították forgalomba. 1961-ben a típussal a légcsavaros gázturbinás repülőgépek kategóriájában új sebességi rekordot repültek: 500 km-es távon 730,615 km/h átlagsebességet értek el. A repülőgép túlnyomásos rendszere 5150 m magasságig a tengerszint feletti nyomást, 10 000 m magasságban 2350 m-nek megfelelő nyomást biztosít. Üzemanyagtartályai a szárnyban nyertek elhelyezést, űrtartalmuk 13 900 I.

A gép főbb jellemzői

Utasférőhely 100—130 fő

A törzs hossza 37,0 m

A gép magassága 9,80 m

A szárny fesztávja 38 m

A szárny felülete 120 m2

Maximális felszállósúlya 55 100 kp

Maximális hasznos teher 14 500 kp

Maximális sebessége 715 km/h

Maximális utazósebessége

10 000 m magasságban 680 km/h

Szolgálati csúcsmagassága 10 000 m

Maximális hatótávolsága 8400 kp hasznos terheléssel 4 075 km

Leszállási úthossza 500 m

Hajtómű: 4 db AI-20 típusú légcsavaros gázturbina

Max. teljesítménye 4x4030 eLE

148