Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Békés megye
tesítő téglarakat a hídpálya szintjében végigfutó párkánytagozat, valamint a boltívekzáradékait hangsúlyozó tagozatok élénkítenek. Nagyon érdekes, hogy a szárnyfalakon a téglák nem vízszintes, hanem dőlt sorokkal vannak falazva a felső vonallal párhuzamosan (35. kép). A híd északi homlokfala sokkal jobb állapotban van mint a déli, amelyen sok tégla kihullott, és helyén lyuk tátong. A hídra hulló csapadékvíz elvezetése megoldatlan, vízkieresztők nincsenek, a csapadékvíz a hídpályát alkotó földtöltésbe beszivárog s a híd szerkezetét áztatja. Ehhez képest a híd állapota viszonylag jónak mondható, ami elsősorban a jó minőségű tégla és habarcs alkalmazásának következménye. Javítgatások nyomait nem lehet határozottan megállapítani (36. kép). Mindkét oldalon aránylag épségben megmaradtak a pillérvégek, amelyeket kúp alakú vakolatkiképzéssel fedtek le. Fedkövet itt sem alkalmaztak. Emléktáblát, évszámmutatót vagy egyéb olyan jelet, amely a híd korára következtetést tenne lehetővé, sem a híd homlokfalain, sem a mellvédek belső felületein nem találtunk. A híd méretei: nyílások 2x7,60 m (4 öl), szélesség 5,70 m (3 öl), teljes hossz 24 m, a téglák mérete 30 cm. A hídnak csak a keleti nyílása alatt folyik a víz, nyugati nyílása száraz területet hidal át, amelyet csak kivételesen áraszt el a víz. A hídon átvezető földút ma a község egyik dűlőútja. A híd építésének története feltáratlan. Gyuia Az egykori megyeszékhely nem tartozik a szerencsés sorsú városok közé. A törökvilág megszűnése után javarészben idegen telepesekkel indult meg a fejlődése. Két város keletkezett egymás mellett, Magyargyula és Németgyula. Fejlődésüket az elemekkel való küzdelem jellemezte. Az árvizek okozták a legtöbb gondot. A Fehér-Kőrös csakúgy, mint a többi alföldi folyó, lassan évről évre feltölti finom hordalékával a szabályozatlan medret és a tavaszi magas vízállások idején elöntéssel fenyegeti a várost. De egyéb küzdelmekben sincs hiány. Küzdeni kell Békéscsabával a megyeszékhely áttelepítése ellen, küzdeni kell az aradi vasútvonalért, és ehhez még politikai küzdelmek járulnak. Gyula többnyire győztesen került ki a küzdelmekből. A megyeszékhelyet a legutóbbi rendezésig megvédte, két testvérvárosát egyesítette, de már a vasútvonal ügye nem rendeződött kedvezően, és az árvízvédelem is áldozatot kíván, fel kellett adni a hajózóutat, az erdélyi fát már nem tutajok, hanem szekerek szállították a városba. A Fehér-Kőrös valamikor keresztülfolyt a városon. A szabályozás során a folyót elterelték, helyén az Élővíz-csatorna maradt, amelyen ma már csak meghatározott vízmennyiséget engednek át a zsilipek. Az árvízveszély nagyon lecsökkent azáltal is, hogy az egész Tiszavölgy árvédelme megoldódott és a folyómedrek feltöltődése gyakorlatilag megszűnt. Gyulán az Élővíz-csatorna partja, a Kőröspart, egyike a legszebb sétányoknak a magyar Alföldön. Szomorúfüzei alatt a magas szinten karbantartott vízpart tetszetős, igen jó benyomást kelt. Gyula öt régi hídja közül három ebben a szép környezetben teljesíti hivatását. Gyula történetírója Scherer Ferenc dr. kétkötetes munkájában mind az öt hídról megemlékezik és építéstörténeti adataikat is ismerteti. Ezeket az adatokat egyéb levéltári és hídnyilvántartási adatokkal kiegészítve adjuk közre, hozzátéve a helyszínen beszerzett adatokat is. KISHÍD A városközpontból széles út vezet Gyulavári felé, amely elhalad a várkastély parkja mellett. Az út és a park között húzódik a régi várárok, amely ma már 61
