Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Békés megye
37. kép. A várbejáró hídja, Gyula száraz, fákkal és bokrokkal sűrűn benőtt terület. A kastélyhoz vezető főbejárat a régi várárkot keresztezi, s itt áll az esztétikus látványt nyújtó régi kőhíd, amelynek egyetlen íve lapos szegmensív (37. kép). A hídnyílás mérete 6,64 m (3 és fél öl), a híd szélessége 9,50 m (5 öl), teljes hossza 21 méter. A homlokzati falak és a boltozatok téglából vannak, a záradék egyetlen nagyméretű kődarab, amelyre mindkét homlokfalon az MDCCCII (1802) évszám van felírva. Érdekes és eredeti a mellvédek kiképzése. A mellvédfal a hídnyílás fölött faragott kőből készült 1,50 m magas, áttört, s a köztes felületen karikákból álló kovácsoltvas rácsot helyeztek el. A mellvédet alkotó fedkövek fecskefarkosan illeszkednek. A mellvédek szélső részei téglafalazatúak, szabályszerű fedkövekkel befedve kettős vaskapcsokkal, de illesztés nélkül. A szélek felé erősen lejtenek. A mellvéd vastagsága középen 25, a széleken 46 cm. A híd mindkét oldalról vékony vasbetonfallal van befalazva és raktár céljára szolgál. A hidat a gyulai uradalom építésze, Czigler Antal építette 1802-ben, abból a szomorú alkalomból, hogy az előző évben kitört tűzvész a város jelentős részét teljesen elhamvasztotta, s a híd helyén állott korábbi fahidat sem kímélte meg. A híd a Műemlékjegyzékben M. J. megjelöléssel szerepel. BÁRDOS-HÍD Gyula legnagyobb hídja nem a Kőrösön épült, hanem a Kőrös egyik mellékvizét, a Bárdos-eret hidalja át. A Kőrösök szabályozása előtt ez a vízfolyás árapasztóként is működött, s ezért a Kőrösök magas vízállása esetén megduzzadva elvezette az elöntött árterület egy részéről a vizet. Alacsony vízállás esetén vize jelentéktelenné zsugorodott vagy egészen elapadt. A Kőrösök szabályozása óta a Bárdos-érbe csupán annyi víz kerül, amennyit a zsilipeken beeresztenek. Ez a vízmennyiség alig több annál, mint amennyi egy középnagyságú csőáteresztőn átfolyhat. Ha ma kellene a Békéscsabáról Gyulán át Nagyvárad felé vezető országút számára a Bárdoson hidat építeni, aligha épülne ilyen hatalmas méretű, négynyílású híd, mint amelyik a város nyugati kapuját alkotva a Lenin sugárúton ma előttünk áll (40. kép). A híd szép vonalú mellvédjei az út tengelyéből nézve nem feltűnőek, magát a hidat pedig a házsor és a növényzet meglehetősen takarja, úgyhogy aki a hídon áthalad, nehezen ismeri fel, hogy útja jelentős műtárgyon vezet át. Ahhoz, hogy a hidat jobban megszemlélhessük, nem is elég a hídfőknél az útról letérni — az épületek és a kerítések itt is elveszik a rálátást, — hanem be kell menni a szomszédos házak kertjeibe. Még innen is erősen akadályozza a rálátást a növényzet, amely a Bárdos-erének mind a szárazra került részeit, mind pedig a megmaradt vízfelületét ellepi (38—39. kép). A hid négynyílású téglaboltozat, csupán alapjai vannak faragott kőből, s érdekes módon a déli homlokzatán a boltívek is. Északi homlokzatán a boltívek 2 tégla vastag falazatok, kötésben falazva. A homlokzatok 45°-kal csatlakozó szárnyfalakban folytatódnak, s az egész falazatot vaskapcsokkal összetartott fedkövek takarják. A mellvédek vonala a boltozatok 62
