Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Köhidak
13. kép. A Déli Vasút nagymartom viaduktja 1847. Rohbock metszete föld híres hidjai esetében legtovább a híd építményei élnek az emberek emlékezetében s úgy gondoljuk, nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a híres hidakat sokszor éppen a rajtuk levő építmények vagy szobrok tették híressé. Magyarországon kissé más a helyzet. Nekünk is vannak szobros hídjaink, van olyan hidunk, amelyen stáció van, sőt olyan is, amely mindkét oldalán házakkal van beépítve, méreteik azonban szerényebbek, így világviszonylatban nem lehetnek az élvonalban. Hazai viszonyaink között azonban olyan érdekességek, amelyeket minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell pvnynk és meg kell becsülnünk. Azokat a hídjainkat, amelyeken építmény van, külön kimutatásba foglaltuk és kötetünk végén közöljük. A hidak korának meghatározásához az építmények vizsgálata természetesen hozzájárulhat, de önmagában az a tény, hogy a hídon szobor vagy egyéb építmény áll, a híd korára nem jellemző. Ugyanígy nem találtuk jellemzőnek a híd kora szempontjából azt a körülményt sem, hogy a híd pillérének van-e a folyásirány mindkét, vagy egyik oldalán toldata, és ha van, az milyen alakú és kiképzésű. Ugyanezt találtuk a híd általános elrendezése tekintetében is. Azt a körülményt, hogy a híd egyenes-e vagy ferde, olyannyira a helyszíni terepadottságok döntik el, hogy abban kormeghatározó jelleget felismerni nem sikerült. Legfeljebb azt a megállapítást kockáztathatjuk meg, hogy a régebbi hidak esetében a ferdeség szögével nem lépték túl a 20—25°-ot, a ferde híd tehát legfeljebb ily mértékig térhetett el a merőlegestől. Később emelkedett az eltérés mértéke, úgyhogy ma már nincs is e tekintetben korlátozás. Érdekes ezzel kapcsolatosan kitérni a téglahidak falazási módjára a ferde hidak esetében. A hagyományos módszer a dongaboltozatok falazásakor az alkotókhoz igazodik. Ha ezt a falazási módszert alkalmazzák ferde boltozatoknál. akkor a boltívek valamennyi tégláját meg kell faragni, vagy a boltívet más anyagból, pl. kőből kell kiképezni. Ezért alkalmazzák a trajektóriák szerinti falazást, amellyel a ferde boltív hajlásszögével párhuzamos, illetve arra merőleges téglasorokkal építik meg a boltozatot. Ehhez a falazásmódhoz némi ügyességre és gyakorlatra van szükség. Az ismertetett hidak közül csupán kettő esetében állapítottunk meg trajektóriák szerinti falazást, éspedig a soproni Rákpatak-hidak egyikénél és a Kétyi-híd esetében. A Magyarországon álló kőhidak legtöbbje egynyílású, jelentéktelen kishíd. Számuk másfélezer körül jár, közülük a főközlekedési utakon kb. 450, egyéb állami utakon kb. 650, vasútakon és községi utakon a még hiányzó 400 áll. Ebben a kötetben azokat a régi kőhidakat szerepeltetjük, amelyek az előzőkben kifejtett szemlélet alapján figyelmünket magukra vonták. Akár nyílásaik száma, akár alakjuk különlegessége ok lehetett arra, hogy ebbe a dokumentációba belekerüljenek. Akadt azonban számos olyan híd, amely különlegességénél fogva e kötetbe kívánkozott, de a hasonló jellegű hidak nagy száma miatt annyira megnövelte volna a kötet terjedelmét, hogy célszerűnek mutatkozott az ilyen hidakból csupán néhány szemelvény közzététele. A legnagyobb érdeklődésre mindenesetre a legnagyobb nyílásszámú hidak számíthatnak. Közülük a legnagyobb 42
