Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Köhidak
már nagyobb méretű hidakra vonatkozik, amelyeket a hasonló nagyságú mellvédes hidaktól kívánunk megkülönböztetni. A mellvéd nélküli, hídszegéllyel ellátott hidak között az elsők egyike a gyöngyöspatai Zámpatak-híd, az Ep. Főigazgatóság terve szerint 1830-ban épült. Ennek hídszegélye még viszonylag elég magas. A néhány évvel későbbi Dormándi hídéval nagyjában egyforma magas. Az évszázad közepe táján épített hidak hídszegélyei ennél még néhány centiméterrel alacsonyabbak. Talán még az előzőnél is érdekesebb eredményekkel jár, ha a mellvédek, hídszegélyek és szárnyfalak kiképzését nem alaprajzban és keresztmetszetben vizsgáljuk, mint ahogyan a fentiek szerint tettük, hanem a híd oldalnézetében, ahol a mellvéd felső vonala rajzolódik elénk. A mellvéd felső vonalát követve három, lényegesen különböző elrendezéssel találkozunk. Középig emelkedő, onnan a végekig süllyedő folytonos vonal, a hídfők között vízszintes, onnan a szárnyfalvégek felé süllyedő vonal és végül mindvégig vízszintes, törés nélküli vonal. Ez utóbbi megoldásnak válfaja az, amelynél a hídfők esetében a vízszintes vonal megszakad, tehát a mellvédfal a hídfőknél megszűnik s onnan kezdve a szárnyfalvégek felé csak alacsony hídszegélyként folytatódik. Mindezeket a megoldásokat megkíséreltük a hidak korával valamiképpen összhangba hozni, minek során azt tapasztaltuk, hogy a legrégebbi hidak esetében a szárnyfalak és mellvédfalak felső vonala a közép felé folytonos — de rendszerint nem egyenes — vonalban emelkedik és a szárnyfalvégeknél fokozatosan egész alacsonyra, sokszor egészen a terep szintjéig süllyed. Ilyen megoldású mellvédjei vannak a XVIII. századból származó csaknem valamennyi hídnak, így az egri Park-hídnak, a romhányi, pilisvörösvári, bonyhádi, nagymányoki, gyepükajáni, káptalanfai, nemeshanyi, városlődi hidaknak s ennek alapján mondhatjuk a XVIII. századból származónak a hegyesdi, taktaharkányi, magyarfalvai stb. hidakat. Az előzőtől csak kis mértékben tér el, de határozottan későbbi időből származó hidakon található az a megoldás, amelynél a mellvéd felső vonala középtől kezdődően a végek felé egyenes vonalakban lejt, de ez a lejtés még akkor se éri el a terepszintet, ha a szárnyfalakon végigvonul. Az ilyen megoldású hidak a XIX. század első harmadában épültek a legnagyobb mennyiségben, s legnevesebb példáik Héhalom, Vámosgyörk (Rédei-patak), Detk, Tárnáméra, Gyöngyöspata (Zámpatak) hidjai. Ilyen a jászdózsai Tarna-híd mellvédjének kiképzése is, amely néhány évvel korábbi, s ilyen alapon állíthatjuk, hogy a Gici-híd is ebben az időszakban épülhetett. A mellvédfal felső vonala kiképzésének másik fent említett legjellegzetesebb mintája a nyílások fölött vízszintes és utána lejtésbe átmenő folytonos vonal. Ez a legáltalánosabb kiképzésmód, amely egyaránt előfordul a XVIII. századi hidak és a későbbi hidak esetében is. Többnyílású hídjaink legtöbbjének ez a kiképzése, így a karcagi Zádor-hídé, az ecsédi, viszneki, vértesszöllősi stb. hidaké is. Sajnos ez a kiképzés annyira általános, hogy kormeghatározás szempontjából — megítélésünk szerint — nem eléggé jellemző. Ennek az utóbbi kiképzésmódnak egyik válfajából — a vízszintes vonal a hídfőnél megszakad — aránylag sok példát találunk az abaúji és borsodi hidaknál, míg az ország többi részében ez a kiképzés aránylag ritka. Ilyen mindkét göncruszkai, az összes Onga—Gesztely közötti, valamint több olyan híd is, amelynek leírása ebben a kötetben nem szerepel. Nógrád megyében a nagyobbik felsőpetényi híd mellvédje szakad meg a hídfőnél. Az adatokat kevésnek találjuk arra, hogy annak alapján el lehessen dönteni, hogy nem tájjellegű formamegnyilvánulásról van-e szó. Az elejétől végig vízszintes vonalú mellvéd, amelynek esetében tehát a szárnyfalak fölé eső résznek sincs lejtése, ugyancsak nagyon általános és mind a régi, mind az újabb hidak esetében gyakori. Ugyancsak nem tartjuk tehát alkalmasnak a kormeghatározás szempontjából. Megvizsgáltuk a hidakat a hídra helyezett különféle építmények szempontjából is. Közismert tény, hogy a kül41
