Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Köhidak
nem elegendő a félkörív alkalmazásához. A szegmensív tehát a félkörívhez képest csak az egész kicsiny nyílások esetében fogható fel kormeghatározó tényezőként, nagy nyílásoknál maga a nyílásméret növekedése jelenti a fejlődést, s ennek kényszerű következménye a félkörív elhagyása és a szegmens alkalmazása. Másképpen áll a helyzet, ha a félkört a fekvő kosárívvel vagy a fekvő kosárívet a szegmenssel hasonlítjuk össze. A nyílás méretének növelése során a félkört fekvő kosárív is helyettesítheti, nemcsak szegmens. S itt már jelentkezik kormeghatározó különbség, a fekvő kosáríves hidak régebbiek, a szegmensívesek újabbak. A kettő időben is elég jól elhatárolható, amennyiben szegmensíves hidat a XVIII. században csak kivételesen építettek, ha nem állt rendelkezésre elegendő magasság a félkörív kiképzésére, inkább fekvő kosárívvel képezték ki a hídnyílást. A XIX. század elején mindkét ívalak előfordult, de a fekvő kosárív mind ritkábbá vált és a második negyedszázadban megszűnt, illetve kivételes esetekre korlátozódott. A félköríves alakot azonban — amennyiben a terepadottságok miatt lehetséges — mindvégig alkalmazták. Az elmondottakat néhány Heves megyei példával igyekszünk igazolni. Balpüspöki, Detk, Egerszalók, Gyöngyöspata (Zámpatak), Kápolna, Visznek hidjai a XIX. század második, harmadik és későbbi évtizedéből valók s mindegyik szegmensívű. Ezzel szemben állnak Gyöngyös, Halmajugra, Tarnaörs XVIII. században épült fekvő kosárívű hidjai. Fekvő kosáríve van még ezeken kívül a Mezőtárkányi és a Gyöngyöspatai (Danka-patak) hidaknak, amelyek már a XIX. század elején épültek, és kivételesnek tekinthető a két Vámosgyörki híd, amely ugyancsak a XIX. század első felében, valószínűleg 1830 körül épülhetett. Nagyon érdekes megállapítások tehetők a szárnyfalak alaprajzi elrendezésének vizsgálata során. A szárnyfalak — mint az ismeretes — a hídfők ama részei, melyek a hídfőhöz csatlakozó s a híd folytatását képező földtöltés tartására, megtámasztására szolgálnak. Attól függően, hogy a földtöltés elhatárolása hogyan történik, meg lehet különböztetni a híd tengelyével párhuzamosan álló szárnyfalakat, a híd tengelyére merőlegesen álló szárnyfalakat és közbenső helyzetet elfoglaló ferde szárnyfalakat. Nyelvünk a kiképzés valamennyi formáját szárnyfalnak nevezi, ami megkülönböztetésüket nehézkessé teszi és körülírásokat tesz szükségessé. Más nyelvek (pl. a francia) a felsorolt szárnyfalkiképzéseket más-más kifejezésekkel jelölik. (Murs en retour, illetve murs en aile.) A régi hidak vizsgálata azt mutatja, hogy a XVIII. században épült hidak szárnyfalai főleg párhuzamosak a hídtengellyel vagy azzal csak kisebb szöget alkotnak. A XIX. század elején a szárnyfalakat inkább a hídtengelyhez képest ferde szögben helyezték el és építették meg. Veszprém megyéből véve a példákat, a diszeli, gyepükajáni, káptalanfai, nemeshanyi hidakról írásos dokumentumok bizonyítják XVIII. századi eredetüket, az ugyancsak párhuzamos szárnyfalakkal épített hajmáskéri, örvényesi, hegyeséi és a három városlődi hídról is fel kell tételezni XVIII. századi eredetüket. Ezzel szemben az elbontott devecseri, a kislődi, sólyi és tagyoni hidak szárnyfalai ferdén hajlanak a hídtengelyhez képest, s eredetük is inkább tehető a XIX. század elejére, bár erre írásos bizonyíték eddig nem került elő. Ugyancsak figyelmet érdemelnek a szárnyfalkiképzéshez kapcsolódó mellvédek vagy hídszegélyek mind magasságuk, mind felső vonaluk kiképzése tekintetében. A mellvédeket régebben általában 0,80 m körüli magassággal építették meg a hídpálya szintjéhez viszonyítva. Előfordul ennél magasabb mellvéd is, pl. a Sopron megyei Fertőd egyik hídján vagy a Zala megyei Bókaházán, de kisebb magasságú mellvédeket csak a XIX. század folyamán kezdtek alkalmazni, amíg a mellvédnek már nem is tekinthető hídszegélyekig csökkentették le a magasságukat. A hídszegéllyel ellátott hidak csak a XIX. század második negyedében kezdtek terjedni. Meg kell jegyezni, hogy a mellvédmagasság, illetve a hídszegély alkalmazásának lehetősége kérdésében döntően esik latba a híd hossza. Magától érthetően a kishidak mel'védjei alakulnak át először hídszegélyekké a fejlődés során, de fenti megállapításunk a 40
