Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Köhidak
A hidak alakját, formáját az alábbi formai tényezőkkel lehet jellemezni: a nyílások számával, az ív alakjával (körív, kosárgörbe, ellipszis stb.), a szárnyfalak alaprajzi elrendezésével, a boltozat egyenes vagy ferde voltával, a mellvéd, illetve hídszegély magasságával, a mellvéd felső vonalának alakjával, a homlokfalból kiugró pillérvégekkel, a hídra helyezett építményekkel, illetve szobrokkal. Mindezeket a formai tényezőket megvizsgáltuk azoknak a hidaknak az esetében, amelyeknek korát írásos dokumentumok igazolták. így véljük felismerni az alábbi összefüggéseket. A nyílások száma csak olyan mértékben tekinthető a híd korától függőnek, hogy régebben ugyanazt az össznyílást méretre kisebb, de számra nagyobb hídnyMásokkal, később pedig fordítva, számra kisebb, de méretre nagyobb nyílásokkal igyekeztek áthidalni. Egyebekben a nyílások száma olyannyira függ a helyszíni terepadottságoktól, hogy nem mondható a híd korára jellemzőnek. Az ív alakja más építményeknél — köztudomásúan — döntő módon összefügg az építmény korával. Hidak esetében ez az összefüggés sokkal lazább. Hidak íveinek alakját nagyon ritka esetben lehet szabadon megválasztani, a terepadottságok rendszerint előre megszabják a legalkalmasabb ívalakot. Ötféle ívalakot találtunk a régi magyar kőhidakon, mégpedig félkört, fekvő kosárívet, szegmenst, álló kosárívet (parabolát) és csúcsívet. Utóbbi kettő nagyon ritka, miután alkalmazási lehetősége korlátozott. Hidakon csak akkor lehet parabolaívet vagy csúcsívet alkalmazni, ha a magasság megfelelő. Magasépítmények esetében nincs ez a megkötöttség, s ezért az ívalak megválasztását ez a kényszerítő körülmény nem korlátozza. Olyan hidat, amelynek esetében az ív alakja csúcsív, összesen csak négyet ismerünk az országban, mégpedig egyet a dunántúli Kisdörgicsén, hármat pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az egymáshoz közel fekvő Szegilong, Olaszliszka és Bodrogolaszi területén. Közülük történeti szempontból az olaszliszkai a legérdekesebb, amelynél a csúcsívek csupán támbordái egy igen magas boltozatnak. Maga a boltozat félköríves és hét támbordája közül csak öt csúcsíves, kettő félköríves. Mindhárom bodrogvölgyi csúcsíves híd egyazon kéz munkájának látszik, a hidak kora azonban mégsem azonos, mert az olaszliszkai híd átalakítás útján jött létre, s nyerte mai alakját, míg a másik kettő csúcsívesként is épült meg. Mindenesetre az olaszliszkai híd az idősebbik, ami viszont arra mutat, hogy a csúcsívet későbbi időpontban alkalmazták, mint a félkörívet (47., 57., 58., 64. kép). A dunántúli csúcsíves hídra vonatkozóan semminemű írásos dokumentumot nem sikerült találni. Az ív alakja nagyon emlékeztet a törökkori építmények csúcsíveire, de a középkori csúcsívekre is. Ezért egyetértünk azokkal, akik ennek a hídnak a korát az ív alakjából ítélve középkorinak mondják (252. kép). A parabolaív annyira ritka Magyarországon, hogy hídjainkra vonatkozóan nem kockáztatunk meg kormeghatározó felismerést. Annál gyakoribb viszont hídjainkon a félkörív és a szegmens. Különösen a szegmens fordul elő nagyon gyakran, miután ez esetben nincs szükség nagy magasságra a hídnyílás méretéhez képest. Az ív alakja és a híd kora között — megítélésünk szerint — nem áll fenn direkt, hanem csak indirekt összefüggés. Az építőtechnika haladásával a nagyobb nyílások elérésére törekszenek, amelyet félkörívvel nem valósíthatnak meg a rendelkezésre álló csekély magasság miatt. Ezért kényszerülnek a szegmensív alkalmazására, de csakis olyan esetekben, amikor a magasság 39
