Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Köhidak
hidakba beépített anyagok — téglák és kövek — alapján megkísérelni. Ennél a módszernél a kormeghatározás tárgyi alapokra támaszkodik s a szubjektív megítélések — amennyire lehetséges — kiküszöbölhetők. A téglák méreteit vizsgálva megállapítható, hogy a mai 25 cm méretre csak a XX. században tértek át a téglavetők. Ezt megelőzően 30 cm (méterrendszerben 29 cm) méretű téglákat használtak, melyek a habarcsréteggel együtt kiadták az 1 láb (méterrendszerben a 30 cm) kerekszámú méretet. Még régebbi időben ennél is nagyobb méretű téglákat használtak, a XVIII. század közepéből származó építményekben 36—37 cm méretű téglák is előfordulnak (Tata, Szigetvár). Úgy tűnik tehát, hogy az idő múlásával a téglaméret fordított arányban változik. Igen, de nem minden méret! A tégla vastagsági mérete ma 6,5 cm, a régi tégláké ennél sok esetben kisebb, hol 5, hol 5,5, hol 6 cm. Ha tehát ránézünk a falfelületre, amelyen a tégla hosszmérete és vastagsági mérete együtt látszik, azonnal feltűnik a régi falazat eltérő jellege. Úgy néz ki, mintha lemezekből állana. A hídleírások közötti képek némelyike a hidak téglaboltozatait közeli nézetben ábrázolja, ezeken is tanulmányozható a téglaméretek szemmel is érzékelhető aránykülönbsége (Kiskassa, Tata, Vértesszöllős). A méretnél még sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a téglákba beégetett különféle jeleknek, amelyek a téglavető üzemnek mintegy aláírásai. Ez a kérdés az építéstörténetnek olyan széles területe, amely sokkal több figyelmet igényelne annál, mint amennyit a hidak vizsgálata kapcsán arra áldozni lehetne. Annál meglepőbb, hogy erre a kérdésre viszonylag milyen kevés figyelem fordul, holott a tégla kérdés tudományos feldolgozása sokat segítene nemcsak a hidak, hanem más építmények korának meghatározásakor is. Bizonyos mértékig ellene szól a téglák vizsgálata fontosságának, hogy nagyobb anyagfelhasználással járó téglaépítményeket rendszerint nem központi helyről láttak el téglával, hanem a helyszínen vagy annak közelében külön téglaégető üzemet állítottak fel az építmény igényeinek kielégítésére. Ha ilyen helyi üzem létesült — amire számos példát lehetne felsorolni,— a kormeghatározás is új feladattal áll szemben. A tégla volt a maga idején az építőipar egyetlen előregyártott eleme, s ezt vagy központi, vagy helyszíni előregyártással állították elő. Ha a hídnak kő az anyaga, sokkal kevesebb a lehetőségünk a kormeghatározásra az anyag alapján, miután a kő származási helye rendszerint nem mond semmi különöset a híd koráról. Ha a híd faragott kőből épült, lehetőség van kőfaragójelek felismerésére, amelyek egyes esetekben némi támpontot nyújthatnak a kormeghatározáskor. A kőfaragójelek tanulmányozásából meríteni szándékoztunk oly értelemben, hogy kerestük a jelkulcsot arra, hogy a jelek mely korszakot vagy területet, esetleg egyént jelölik. Sajnos meg kellett állapítani, hogy a kőfaragójelek vizsgálata meglehetősen „szűz területe” az építéstörténetnek. Tudomásunk szerint csak egyetlen irodalmi feldolgozása van Magyarországon a kérdés egy részének. Ez is, akárcsak a téglák ügye, sokkal több figyelmet kíván, mintsem az a hidakkal kapcsolatban kivizsgálható lenne. A későbbi kutatások megkönnyítésére a hídleírásoknál mindenütt megemlítjük a kőfaragójeleket, ahol ilyeneket felfedezhetünk, hozzátéve a legfeltűnőbb jellegzetességeket is. A hidak kormeghatározásának további lehetőségei már kevésbé tárgyi, sokkal inkább egyéni, szubjektív alapokon nyugszanak, ennélfogva sokkal bizonytalanabbak. Abból a néhány írásos történeti adatból, amely kezeink közé került és a sok régi híd megtekintése, szemlélete, vizsgálata közben akaratlanul is kerestük az összefüggéseket, hasonlóságokat, jellegzetességeket, amelyeket a történeti adatokhoz kapcsolhattunk. Hogy a talált és vélt összefüggések valóban alkalmasak-e általánosításokra, ezt nem merjük állítani, inkább csak deduktív értelemben fogjuk fel a megállapításokat, amelyeknek helyességét még sokkal több írásos dokumentummal kellene igazolni. Ha viszont az összefüggések helyessége később beigazolódnék, jelentős lépést lehetne tenni a magyarországi régi kőhidak korának meghatározására. 38
