Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Fahidak
előbbi helyen ... A bíró hívassa magához Molnár Gergely mestert . . . kérje meg, hogy a munkát fogadja el, ... elébe adván, hogy czövekre kellene-e a jármokat építeni vagy kőre, avagy vízi kasra? s amint legjobb volna, megértvén tőle akaratját, . . . bocsássák kezére a híd megépítését.” A híd meg is épült, s az első állandó összeköttetést alkotta Erdély északi és déli része között a Szamoson. További sorsáról Segesvári leírásából értesülünk. 1654-ben pedig a Szamos jege tett nagy károkat. Február 2-án éjjel — írja Segesvári — hirtelen megindul a szörnyű tömérdek jég és a Szamoson való ó hidat, aki a tyúk utcának a végiben volt, nagyobb részben elvitte, a Kőmái alatt való pallót hasonlóképpen. A jég sok helyen két singnyi vastag is volt. A szentgyörgyhegyi pallót is elvitte a jégzajlás, valamint a fenesi és kolozsmonostori pallókat is.” Gyulafehérvárott a XVII. században már állott egy szép fedeles híd, amelyet Georg Kreckwitz korabeli munkája dicsérettel említ meg. Udvarhelyszéken a fedeles hidak gyakoriak, főként a Nyikó völgyében. Orbán Balázs írja, hogy még a legcsekélyebb patakon is díszes és költséges fedeles hidakat építenek, ahol a falusiak összegyűlnek, főleg esős időben. A várbeli fahidakról a szilágysomlyói vár 1668-ban készült inventáriuma ad némi fogalmat: „Az kapura menő vár hidja erős fákkal vagyon igen jól megpadolva, az föld szinitül fogva kétfelől az hid mellett, sasfákon bocsátott szép faragott koronákkal vagyon felróva, az koronák mellett esmét- erős kötések vannak, mind az hidon alól, mind az hidon feljül az boronákon által lövő-lyukak vannak. Az boronáknak az legfelső részén faragott folyó gerenda vagyon az sasfák végibe bocsátva, mely gerenda lator kert formára sürü hegyes karókkal vagyon megrakva. Ezen a hidon kétfelől az boronák mellett köröskörnyül ülőszékek.” Fentieken kívül megemlíti a könyv, hogy fahidak a Partiumban s az ország más részein is készültek, pl. Munkácson, Hortobágyon stb. Valóban, a XVIII. században, a Duna kivételével, nagyobb folyóinkon általában már minden országos jelentőségű főútvonalnak volt állandó hídja. Levéltáraink több hídtervet őriznek a Tisza, Maros, Vág stb. folyók hídjairól. A század végén az ország legfontosabb átkelőhelyei, amelyek leggyakrabban szerepelnek az Építési Főigazgatóság iktatókönyveiben, a következők voltak: Pest-Budai Hajó-híd Komáromi Hajó-híd Pozsonyi Repülő-híd Szolnoki Tisza-híd Tokaji Tisza-híd Eszéki Dráva-híd Sellyéi Vág-híd Aradi Maros-híd E hidak közül jelenleg csupán a pesti, szolnoki és tokaji hidak vannak Magyarország területén. A pesti átkelőhelyen fahíd sohasem létesült, a hajóhidat közvetlenül a Lánchíd váltotta fel. A szolnoki Tiszahídról maradt fenn a legtöbb adat, amelyet a hídnak 1962-beni újjáépítésekor Kaposváry Gyula összegyűjtött és részletesen feldolgozott. Rajta kívül több kutató foglalkozott már ezzel a híddal és történetének egyes részleteivel. Mindezekből a leírásokból az alábbi adatokat jegyeztük fel: A szolnoki Tiszahíd már a török megszállás idején fennállt. Fontosságával a porta tisztában volt és fenntartására gondot fordított, illetve a hidat a magyar alattvalókkal javíttatta, ha ez szükséges volt. Érdekes, hogy a Szolnoktól több mint 100 km távol fekvő Debrecen városnak is kötelezettséget kellett vállalnia a hídfenntartással kapcsolatban. Ez a kötelezettség abban állott, hogy ácsokat s egyéb mesterembereket kellett 30
