Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Tolna megye
Ez a XVII. század végére vonatkozó hídösszeírás nagyon valószínűleg kizárólag csak fahidakat tartalmazott. Nincs semmiféle adatunk, hogy a hidak bármelyike is kőből vagy téglából épült volna. Az újpalánkai hídra vonatkozó fenti megállapításunk alátámasztásara megemlítjük, hogy az első magyarországi hírlap, a Rákóczi rendeletére latin nyelven kiadott Mercurius Veridicus egyik fogalmazványpéldánya a következő érdekes hírt közli: (A lapot előbb Kassán, utóbb Lőcsén és Bártfán nyomtatták, hetenként, majd havonként jelent meg az 1705—1710. években Rákóczi rendeletére, a Bécsben kiadott Wienerisches Diarium magyarellenes hazugságainak megcáfolására és a világ közvéleményének tájékoztatására. Összesen két lappéldánya ismeretes és kettőnek fogalmazványa Bottyán titkárának kéziratában.) Eadem 6-ta Draesentis. A símon tornyai (német) kommendáns küldött vala hét hajdúkat s egy német tisztet az újpalánkai hídnak szét« hányására. Kik is magok jó magyar vérségekoői és indulatjukból a németet levágván, magukat ide (Dunaföldvárra, amely akkor a kurucoké) transfer álcák táborimkra és accu itt vannak. Némely hajókat is által hozzanak segítségünkre. In castris ad Földvár positís dje 6. Junii Anne 1705. Tolna megye mai székhelye — Szekszárd — akkor még alig volt jelentősebb községe a megyének, nem is számított igazi megyeszékhelynek. A vármegye közgyűléseit hol ebben, hol abban a községben tartották. Nagyon érdekes helyzetet teremtett ezzel kapcsolatban az 1739. évben dühöngő pestisjárvány, amelynek tovaterjedését a vármegyei közigazgatás — tőle telhetőén minden eszközzel — igyekezett meggátolni. A vármegyéket egymástól, s azokon belül a járásokat és községeket is szigorú vesztegzár alá vették a veszélyeztetett helyeken és eltiltottak mindennemű érintkezést a közigazgatási egységek között. Ilyen körülmények között került sor az 1739. november 16-i vármegyei közgyűlés megtartására. A vármegye simontornyai járása, amely a mai tamási és dombóvári járásokat, tehát a Kapóstól nyugatra fekvő területeket foglalta magában, a pestisjárvány miatt vesztegzár alatt volt és nem érintkezhetett a Kapóstól keletre fekvő völgység! és dunaföldvári járásokkal. Mivel a tárgyalandó ügyek valamennyi járást érdekelték, a gyűlést a pincehelyi hídnál tartották meg a szabad ég alatt úgy, hogy a dunaföldvári, valamint a völgységi járás képviselői a Kapos egyik partján, míg a simontornyai járás képviselői szemben, a Kapos másik partján álltak. A közgyűlés jegyzőkönyvének fejezetére latin nyelven a következő sorokat vezették rá: ,,Ezen közgyűlés veszedelmes idő, jelesen a vármegye-szerte elterjedt epidémia miatt és ennek következtében a Földvári Járás, valamint a Völgységi Járás a Sió és a Kapos által el lévén választva a Simontornyai Járástól, a szabad ég alatt a pinczehelyí hídnál tartatott meg, a vármegyebeliek egyik része az egyik, a másik része a másik oldalon állván.” Azalatt a kétszázötven év alatt, ami azóta eltelt, sajnos nyoma veszett minden olyan építménynek, amely akkor fennállott, így a megyegyűlés színhelyéül használt pincehelyi hídnak is, amelyet korszerű híd váltott fel. Ugyanígy új hidak állanak a többi helyeken is, amelyeket fentebb említettünk. A ma is meglevő Tolna megyei hidak közül a legrégebbiek a XVIII. század végén épült hidak. Bonyhád A Budapestről Dunaföldváron át Pécsre és Barcsra vezető 6. sz. főközlekedési út új nyomvonala a községtől keletre vonul el, azt a 631. sz. Kaposszekcsö— Szászvár—Bonyhád út köti össze a községgel. A bekötőszakasz kb. 1 km hosszú, ennek közepén áll a kétnyílású Völgység-patak híd, amelyet a helybeliek Szent János hídnak neveznek <222. kép). A híd alatt folyó vízfolyás a környék legjelentősebb vízgyűjtője, délről észak felé folyik. A híd középső pillére a vízfolyás felőli oldalon ék alakú kiszögellést alkot, s ez a pillérvég a mellvédfal tetejéig fel van falazva és posztamensül szolgál Nepomuki Szent János szobra részére, mely a hídon áll. 13* 195
