Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Tolna megye
pénzben, a költség pedig 722 forint 4 kr-kat...” A költségtöbblet oka az volt, hogy a régi pillérek bontása és a kövek összehordása az előirányzatból kimaradt, ami a költségvetésre utólag rávezetett, s valószínűleg Laczka Ferenctől származó jegyzetekből kitűnik. A Zádor-híd helyreállítása után a forgalomba helyezést követően ismét eseménytelen évek következtek. A híd állt és teljesítette feladatát, hordozta az országos és kereskedői út forgalmát. A körülmények alakulásában a vízrendezési munkálatok hoztak újabb változást. Széchenyi István és Vásárhelyi Pál úttörő munkássága alapján megkezdődött a Tisza szabályozása, amelynek végső célja a sorozatosan pusztító árvizek megfékezése, az emberélet és az anyagi érdek védelme. A nagyszabású átfogó terv keretében elsőnek azt a töltésszakaszt építették meg, amely Tiszadobtól Tiszapolgárig terjed. Ez a töltésszakasz elzárja azt a 11 km-es rést, amelyen át a Tisza árvizei a Hortobágyra kitörhettek és a Berettyó és a Körös víztömegét növelték, A töltés 1846-ban megépült s ezzel a Hortobágy mentesült a tiszai árvizektől. Az új töltés 70 cm-rel emelkedett az 1830. évi árvízszin fölé. A Tisza szabályozása lényegesen megváltoztatta az Alföld egész vízgazdálkodási rendszerét. Az eddigi vízfolyások kiapadtak vagy jelentőségükben lecsökkentek, helyettük csatornák épültek lecsapolási, majd öntözési célzattal. A Zádor vize örökre kiapadt és a helyette épített csatorna nem is követtea Zádor vizének irányát, elkerülte a Zádor-hidat. A hidat és környékét kb. 200 m átmérőjű körtöltéssel vették körül, s az így keletkező óriási arénában áll 100 éve értelmét és célját veszítve, a küzdelmes múltat hirdetve, a csonkán is lenyűgöző hatású építmény. A 160 éves alkotás szemlélete különös gondolatokat ébreszt. A híd csonka, hiszen kilenc ívéből négyet elbontottak. Céltalan, hiszen száraz területet hidal át, amelyen híd nélkül is át lehet menni. Értelmetlen is, hiszen a rajta átvezető földúton nincs számottevő forgalom. Emiéképítmény csupán, amely a lakatlan várkastélyokra emlékeztet. Be kell látni, hogy a híd magas szintű karbantartása túlzás lenne. Műemlékeink védelmének mai állásakor a híd konzerválása, állagának megóvása és pusztulásának megakadályozása lehet csupán a cél, de ez egyúttal kötelesség is. A híd a műemlékjegyzékben M. jelöléssel van feltüntetve. TOLNA MEGYE (Kun Lajos tudományos munkatárs adatgyűjtései alapján összeállított leírás) A megye területe csaknem pontosan azonos az ősi Tolna vármegye területével. Három jelentősebb vízfolyás szabdalja szét területét, a Sió, a Sárvíz és a Kapos. Mindhárom vízfolyáson a régi időktől kezdve állottak hidak. Erről tanúskodik Bél Mátyás: Notita Hungáriáé Novae c. 83 kötetes munkájának Tolna megyét leíró része, amely a Sárvízen Egresnél, Simontornyánál és Szekszárdnál említ hidakat és ezenfelül Kölesénél és Medinánál átkelési (komp) lehetőséget. A Sió átkelőhelyeit Foknál, Hídvégnél és Ozoránál említi — utóbbi kettő esetében fedett hidakkal — a Kapóséit pedig Szakály és Pincehely helységeknél. A Szekszárdnál említett híd bizonyára azonos az Újpalánkai húsznyílású fahíddal, amelyet Evlia Cselebi török író is megemlít magyarországi utazásairól írt naplójában. 194
