Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Somogy megye
A híd eredetileg egy vágányra épült 1846—50 között, később kétvágányúvá alakították át. A szélesítést a hegy felőli oldalon végezték, a Duna felőli rész az eredeti. A híd tervei — keltezés nélkül — az Államvasutak tervtárában megvannak, s a hídnak kétvágányúvá való átépítésére vonatkoznak. Ezt az átépítést még a millennium előtt végezték el, azóta a híd megtartotta eredeti arculatát. A középső két pillér lábazata mindkét oldalra kihegyesedik, mintha vízbe építették volna. A mellette levő kettő, amelyek a középső három nyílást a két-két szélső nyílástól elválasztják, kissé vastagabbak és díszesebb kiképzésűek. Rizalit fut fel középen, amely a gazdagon tagozott párkánynál különösen szép árnyékhatást nyújt (200. kép). A pillérek faragott kő sorai 31 cm (1 láb) vastagságúak és — jórészt az igen gondos karbantartás folyományaként — kitűnő állapotban vannak. Ugyancsak kifogástalan a boltozatok téglaanyagának állapota is. A híd a magyarországi kevésszámú százévesnél régebbi kőhidak közül a nyílások száma tekintetében a tíznyílású sárvári várfeljáró és a kilencnyílású hortobágyi híd után harmadik, az áthidalt össznyílás tekintetében a nemrég nagy költséggel felújított hortobágyi kőhíd után a második helyen áll, ezért bátran sorolható a legértékesebb műszaki és építészettörténeti emlékek közé, amelynek fenntartását és megőrzését a társadalomnak még áldozatok árán is biztosítani kell. A híd ott szerepelt az Országos Műszaki Könyvtárban 1964 tavaszán megrendezett kiállítás egyik tablóján és méltán vonta magára az érdeklődők figyelmét. Az 1965 évben a Vác—Szob vasútvonal korszerűsítése és a sebességnek 120 km/ó-ra való emelése előtérbe állította ezt a szép műtárgyat. Olyan terv vetődött fel, amely a zebegényi viadukt lebontását és az áthidalt völgyelet betemetését irányozta elő. Szerencsére a korszerűsítés túlzott követelményeinek némi enyhítése árán sikerült ezt a szép hidat továbbra fenntartani. A Zebegényi viaduktot az Építésügyi Minisztérium 1965. márciusában műemlékjellegűvé nyilvánította, s ezzel számára védettséget biztosított. SOMOGY MEGYE Somogy megye jelentősebb vízfolyásain a középkori fahidakat kivétel nélkül korszerű vashidak, beton és vasbetonhidak váltották fel. Régi hidakat csupán kisebb patakokon és ereken találunk. Ezeknek a régi hidaknak a száma jelentékeny, de nagyságuk, valamint építészettörténeti jelentőségük általában igen csekély. Legtöbbjük kisméretű nyílást hidal át és csak elvétve akad köztük kétnyílású híd. Az 1832-ben kiadott császári rendeletre ebben a megyében is összeírták az utakat és a hidakat. Az összeírás 1835-ben készült el s abban mindössze két „posta út” hídjainak felsorolását találjuk meg. Az egyik posta út Baranya megye határától Szigetváron, Istvándin, Baboltsán, Berzentén és Iharosberényen át Zala megye határáig vezet, s a felsorolt hidak egyike sem azonosítható a jelenlegi úton található hidakkal. A másik posta út Foktól (Siófok) kiindulva Szemes, Szöllősgyörök, Nagylak, Martzali, Nemesvid, Iharosberény és Zákányon át a Varasdi véghelyi katonaság határáig vezet. Ez az út megfelelne a mai balatonparti főútnak, minthogy azonban a Boglár és Fonyód köz ötti nagyberek még abban az időben része volt a Balatonnak, a főút kikerülte azt és délebbre vonult (I. alább az öreglaki híd leírását). A megye közútjain álló kb. 450 híd között kb. 4-et becsültünk száz évesnél régebbinek. Ez a szám a fahidakat is tartalmazza. 174
