Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - A híd: építészettörténeti dokumentum
A HÍD: ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI DOKUMENTUM A hidak építői, tervezői eltűnnek, a hidak megmaradnak. A híd annak a kornak a dokumentuma, amely megépítette. Ha bármely kor, nép vagy vidék műszaki fejlettségét jellemezni akarjuk, építkezéseinek hátrahagyott dokumentumaiban kapjuk meg a várt feleletet. S az építkezési tevékenység legjellemzőbb eredményei a hidak. Ma is csodálattal adózunk az ókori népeknek, akik létrehozták mesterművű hídjaikat. A rómaiak által épített hidak közül Európa-szerte számos híd még ma is áll. Rómában a Ponte Mulvius kétezer éves fennállás után a második világháború páncélosait hordozta. Franciaországban, Spanyolországban, Németországban és a Balkánon is több római hidat és aquaduktot találunk. E gyönyörű műemlékek szemléletes bizonyítékai a rómaiak magas műszaki műveltségének. Nem kevesebb csodálatot ébreszt bennünk a kínaiak, a hinduk és az inkák hídépítési tevékenysége, amely mind szerkezet, mind kivitel tekintetében évszázadokkal előtte járt a kor színvonalának. Hídjaik kora meg se állapítható már, de a ma is meglevő hidak és hídromok bizonyítják építőik műszaki érzékét, tudását, alkotóerejét. A távoli földrészeknek műszaki szakembereink által kevéssé ismert emlékei, érdemesek lennének arra, hogy azokról magyar nyelven összefoglaló ismertetés jelenjék meg. A középkor hidjai közül a Magyarországot környező országokban ugyancsak elég sok maradt meg az utókor számára. Legnevezetesebbek ezek közül a regensburgi Duna-híd, amely 16 boltívvel hidalja át a Dunát, a würzburgi Majna-híd s az avignoni Rhone-híd, amelynek felét ugyan az ár elvitte, de négy boltíve ma is áll. Mindhárom híd a XII. században épült. Kétszáz évvel későbbi a prágai Moldva-híd, amelynek pilléreit legendás szobrok díszítik. A XVI. századból maradt ránk többek között a velencei Rialto-híd, a mostari Narenta-híd, mind egy-egy remeke a reneszánsz kor építészetének. Ugyanebben a korszakban építi fel Ammanati híres reneszánsz hídját Firenzében, amely a párisi reneszánsz hidak kialakítására is részben hatással volt. Páris legnevezetesebb reneszánsz hídja a Pont Neuf. Az újkorban meginduló technikai fejlődésnek az emberi szellem felszabadulása adta meg a lehetőségét, ugyanaz a szellemáramlat, amely a francia forradalmat előkészítette. Megindult a tudásvágy szabad kielégítésére való törekvés, a tudományok, művészetek fejlődése. A még szakosítatlan műszaki tudomány elősegíti az ember elsőrendű műszaki szükségleteinek kielégítését. Fejlődésnek indul az építészet, a hídépítés. Párisban 1747-ben megalakul a világ első hídépítési szakiskolája (École des ponts et chaussées), s a szakiskola igazgatója Perronet új szerkesztési elveket, de amellett új színt, új vonalakat is visz bele hídjaiba. A XVIII. század hídépítéseit Franciaország vezető szerepe és Perronet munkássága jellemzi. Ennek az irányzatnak dokumentumai közül mint legjellemzőbbeket a párisi Concorde-hidat és a Pont Royalt említhetjük. 14
