Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)
22 után táncoltak, énekeltek, s a bál végén valamennyi jelenlevő hölgy aranygyűrűt vagy egyéb szép ötvöstárgyat kapott. Egy Avignonban őrzött kézirat szerint szinte tékozlásig fokozódott ez az adakozás az avignoni bál után, ahol minden részt vevő hölgy gyémánttal díszített aranygyűrűt kapott. Nem kétséges, hogy az említett ajándéktárgyak között, a Borbála királyné által több ízben Velencéből hozatott ékszerekhez hasonlóan, egyéb külországi művek is szerepelhettek, de nagy részük magyar mesterek munkája volt. A XV. század udvari fényűzése mellett a polgári jómód emlékét idézi az úgynevezett Budapesti lelet. Ezüst ivópoharak, különféle gyűrűk és övcsatok mellett legérdekesebb darabjai az öntött művű ruhakapcsok (14., 15. kép). A páros tagokból álló, jellegzetesen gótikus kapcsok leveles indákat, tölgyágat makkokkal, oroszlánfejeket és kis figurákat ábrázolnak. A hosszú ruhás, bájos kis nőalakok, lovagi öltözetű ifjak figuráinak artisztikus megmintázása a gótika korának kecses tartású, könnyed mozgású alakjait, a kedvelt Minne-jelenetek enyelgő szerelmespárjainak művészien ábrázolt lovagvilágát hozza életteli közelségbe. A XV. század második felére Corvin Mátyás (1458—1490) erős egyénisége nyomta rá bélyegét. A katonás jellemű, hadviselésben fáradhatatlan humanista királynak uralma megszilárdítása idején — Antonio Bonfini történetíró szerint — „csak lovaira, fegyvereire volt gondja. Drágakövet és ezüstöt csupán ezeken szokott viselni, ellenben hajára gondot fordított: gyöngyökkel kirakott koszorút hordott, és pazar ruhát, különbet a római díszköntösöknél. Egyéb külsőséggel keveset törődött”. Ilyen koszorúval jeleníti meg a királyt Mantegna 1460 körül festett portréja is. A sok Mátyás-ábrázolás közül fontos a budapesti Szépművészeti Múzeum fehér márvány domborműve, amely az uralkodót fején tölgykoszorúval, mellén széles nyakékkel ábrázolja. A több részből összeállított ékszeren a gyöngyökkel kirakott hosszúkás-ovális tagokat, felváltva, nagy rozetta alakú, ékköves tagok kötik össze. A realitásra törekvő olasz művész minden bizonnyal hasonlót láthatott a király viseletén. Mátyás a követségek fogadásakor, békekötések alkalmával vagy királyi találkozókon mérhetetlen pompát fejtett ki. Nem mulasztotta el az ünnepélyes események fényét hallatlan gazdagságú kincstárának csodás hírű ötvösműveivel emelni. Ezekből azután — a kortársak leírása szerint — rengeteget ajándékozott el uralkodóknak, magyar és külföldi főuraknak, főpapoknak. A bécsújhelyi (Wiener Neustadt) Városi Múzeum
