Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

ma is megkülönböztetett gonddal őrzi azt a hatalmas értéket képviselő, világhírű serleget, amelyet Corvin Mátyás 1487-ben ajándékozott III. Frigyes német-római császárnak. Követjárások esetén megbízottai is hasonló módon jártak el. Boníini említi, hogy amikor például Filipecz János váradi püspök Galliába ment követségbe, 300 nagyjából egyidős és azonos termetű, bíborba öltözött lovas ifjút vitt magával. Soknak nyaklánca volt, a szőkék fejét pedig drágaköves koszorú ékesítette. A francia királynak drágaköves aranyedényeket, gyors török lovakat, arannyal, ékkövekkel díszes nyergeket és lófelszereléseket adott át, a királynénak pedig díszes öveket, keleti ruhákat.

Tudjuk, hogy Mátyás esküvője előkészítésekor Farkas László vezetésével egész „kutatóraj” indult el arany és ezüst ékszerek, drágakövek felvásárlására, hogy a nápolyi király leányát méltóképpen fogadják. És minden képzeletet felülmúl az a pompa, amellyel a küldöttek körülvették magukat 1476-ban, amikor Aragóniái Beatrixért, Mátyás menyasszonyáért Nápolyba mentek. Visszaérkezve pedig a fogadtatás, a székesfehérvári koronázás és a budai királyi esküvő mindenkit elkápráztató fényűzése vívta ki a jelenlevők ámulatát. Hans Seybold, a szemtanú német krónikás hű képet festett az ünnepségekről (Codex Germanicus 331.). Feljegyezte Beatrix gyönyörű — minden bizonnyal olasz — ékszereit, haj díszeit, választékos ruházatát.

Európa divatját ekkor Itália irányította, de Magyarországon a puritánabb német viselet volt az elterjedtebb. Maga Mátyás gyakran jelent meg külföldi szabású ruhában, de szerette a magyaros öltözetet is. Seybold szerint karácsony másnapján a király gyönggyel és drágakővel hímzett sárga mentét hordott. Ruháján olyan ékszert viselt, amely három mogyoró nagyságú gyémántot foglalt magában. Jobb vállát panyókára vetett, gazdagon zsinórozott és nagy gyöngyszemekkel kirakott mente fedte. Egyébként is a magyar ízlésű ruhadivat legfőbb ékessége a mente volt, amelyre hatalmas összegeket fordítottak. Újlaki Miklós gyöngyös mentéjét és drágaköves láncát 80 000 forintra becsülték a szemtanúk.

A magyar viselet kiegészítője, a süveg, az erdélyi vajdák hatalmi jelvénye is volt. Különös hatást válthatott ki a jelenlevő külföldiekből Mátyás nagybátyja, Pongrácz János vajda megrázó erejű ravatala. Pongrácz röviddel a királyi menyegző után halt meg Budán. Az uralkodó nagy halotti pompával temettette el: arannyal és gyöngyökkel gazdagon díszített süvegével, az életében viselt főméltósága jelképével együtt.

23