Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

IO

ki tehát a nyers áruk, a feldolgozott értékek s maguk az ötvösök is. — A tatárjárás után kiadott királyi rendelet értelmében Magyarországon nagy erővel indultak meg a várépítkezések. Az 1259-ben kelt alapító oklevél szerint IV. Béla felesége, Mária királyné aranypártáinak, nyakláncainak és más drágaságainak árán nagy költséggel építtette fel a Duna mellett Visegrád alsó várát újabb barbár betörés elleni védelmük Ezek között a feláldozott ékszerek között egyaránt lehettek külföldi eredetű és magyar készítésű darabok.

Egy korábban IV. Bélával, újabban V. István ifjabb királlyal kapcsolatba hozott, 1264-ből származó számadásból arról értesülünk, hogy egy Syr Wilamus nevű megbízott keleti kelméken, luccai selymeken, genti posztón, valamint prémeken kívül ékszereket is szállított a magyar királynak. A szállítmány mintegy egyhatoda ékszer volt: gyűrű, öv, fejdísz, mellkereszt. Ö ezeket mind elajándékozta híveinek.

Az utolsó Árpád-házi király, III. András (1290—1301) halála után özvegye, Ágnes királyné a magyar királyok addig összegyűjtött kincseivel, többek között 800 remekművű ékszerével távozott Svájcba, a königsfeldeni kolostorba. A kincstár céltudatos kiürítése ezúttal nem első esetben következett be, de sajnos nem is utolsóként a magyar történelem folyamán.