Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

Magyar lovagvilág

Eregy édesgyőrőm, majd jutsz asszonyodhoz Ki vis^en tégedet csókolni szájához Ó hogy nekem ahoz

Nem szabad most mennem, én vigasztalómhoz/

Mint te burítva vágv fekete zománcban, így szivem is érte öltezett most gyászban, Büskodik magában,

Hogy nem részesülhet ő nyájasságában.

Mint hogy te ékes vagy sgép drága gyémánttal, így ő is mentői szebb, kedves szép szavával, Maga tartásával

Engemet felgerjeszt rózsa orcájával.

Ezt megmondván neki, utólszor kérd erre, Hogy miként az győrőt foglalták jól eszve, Nincsen sohul vége,

Eegyen így vég nélkül én hoznám szerelme;

Foglaljon engemet szintén ügy magához-, Miképen ez győrőt foglalták gyémánthoz>

Ne hajoljon máshoz>

Eegyen igaz hozzám, mint hív szolgájához•

Balassi Bálint (1554—1594)

Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár 1405-ben kiadott dekrétumában szigorú rendeletet hozott. Eszerint: „A pénzzé nem alakított, tárgyakká nem formált nyers aranyat, ezüstöt és egyéb érceket az országból kivinni vagy áruba bocsátani nem lehet. Hanem a bárhol talált vagy bányászott arany és ezüst fele a kincs-