Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
fel. Az eosin-máz titkát Wartha Vince találta meg, és Zsolnay fejlesztette tovább. Kutató munkája közben segítőtársai nem voltak. Kísérletezéseinél csak Lili József és Pompár Gyula laboránsokat vette igénybe.61 A nagyipar a tudományt, mint önálló termelőtényezőt elválasztja a munkától, és a tőke szolgálatába hajtja.62 A kapitalizmusban a munkás a tervezés lehetőségétől teljesen, a feltalálástól nagyrészt meg volt fosztva. A tudománynak és munkának ez a szétválása már a manufaktúrában megkezdődött, de tökéletessé a nagyiparban vált. Említettük, hogy a kerámiai iparban egyes munkafolyamatok természetüknél fogva nem gépesedhettek, és ezért megőrizték manufaktúra-kori jellegüket. A kerámiai ipar ezen munkafolyamataiban a tudománynak és a munkának ez az elválása éppen ezért nem is ment teljesen és tökéletesen végbe. A Zsolnay-gyár szabadkézi festőinek vagy szabadkézi korongosainak a munkája nem csupán kivitelezői, hanem sokszor önálló tervezői, tehát alkotó munka maradt, amelyben lehetőség nyílt a dolgozóknak tudásuk, művészi készségük több-kevesebb érvényesítésére. E dolgozók és a mellettük a nagyszámú magasfokú tudással rendelkező kivitelező szakmunkások kivitelezői munkája segítette hozzá Zsolnay Vilmost, hogy a gyár művészi jellegű termékei magas színvonalat érjenek el. Persze ezért a festők, szobrászok, formaöntők, szabadkézi korongosok egyikének sem, még a legkiválóbbnak sem jutott osztályrészül anyagi vagy erkölcsi elismerés. A kiváló munka a kapitalizmusban a tőkés profitját és hírnevét gyarapítja.63 Gyártmányai fejlődésén a gyár minőségi, a termelési eredményeinek adatain pedig a gyár mennyiségi termelőképességének növekedését figyelhetjük meg. Amint említettük, a pécsi Zsolnay-gyár a durva kerámiai áruk termeléséből indult ki, és annak fenntartása és fejlesztése mellett bevezette a finom kerámiai cikkek gyártását. Mindkét árufajta termelésében sikerrel haladt előre. A gyár megindulása után a cementgyártás hamarosan megszűnt. Az alapításkor tervezett chamotte-gyártás azonban eredményesnek bizonyult. 61 Nikelszky Géza: A pécsi Zsolnay-gyár művészeti készítményei. Kézirat. 6- Marx: A tőke. Szikra 1949. I. köt. 390. old. 63 A kerámia-gyáros és munkásainak e szempontú vizsgálatával foglalkozik Nikelszky Géza: „A Zsolnay gyár művészeti készítményei” című kézirata. 73
