Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

az alacsony hőfokon kiolvadó porfestékeket (Schmelz, muff óla festék) használták, amelyeket az edényekre levonóképpel, acélnyomattal és fúvással vittek rá. Ezt követte a második égetés.

A tőkés Zsolnay Vilmos úgy rendezte be, úgy irányította és fejlesztette gyárát, hogy durva kerámiai iparból indulva, kiterjeszkedett mindazon kerámiai termékek gyártására, amelyek számára itthon és a külföldön piac kínálkozott.39 (L. 4. sz. térképet.)

A MUNKÁSÁLLOMÁNY KIALAKÍTÁSA

Most kísérjük figyelemmel a gépek mellé beállított munkásokat. A foglalkoztatott munkások száma 1871-bsn 16—18,

1872-ben 30—35, a nagy fellendülést hozó párizsi világkiállítás nyomán 1882-ben 460, 1890-ben 619 főt tett ki.

A megindult gyárnak első sorban szakmunkásokra: korongosokra, égetőkre és festőkre volt szüksége. Honnan kapta meg őket?

Magyarországon az ipar minden ágában nagy volt ekkor a szakmunkáshiány. A pécsi gyárnak volt ugyan egy rövid megelőző korszaka, amelyben kisszerű manufaktúraként élt. De hamar kisipari műhellyé süllyedt vissza, szakmunkásai pedig szétszéledtek.

A pécsi és pécskörnyéki fazekasoknak a század második felében a keménycserépedény, a porcelán, majd a zománcos vasedény elterjedése megingatta a helyzetét. E cikkek a városi és vásározó kereskedők útján a legtávolabbi kis falvakba is eljutottak.40

Vásárlókörük egyre zsugorodott. Iparukból megélni nem tudtak. Ezért a mezei munka idején napszámba jártak, télen, a mezőgazdasági munka szünetében, ipart űztek.41 Mégha földjük is volt ezeknek a falusi fazekasaknak, akkor is tönkrementek. így történt a baranyamegyei Hertelenden. Itt az egész falu fazekassággal, főleg az ú. n. „bugyogós korsó” készítésével foglalkozott. „Marhátlan háznál az említett mesterséget a föld és fahordás miatt haszonnal nem gyakorolhatni. Kell továbbá marha mellé, aztán a’ föld törésére és az edény égetésére férfi

39 Az üzem fejlődésére vonatkozólag 1. a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara, ill. 1882-től a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentéseit: Ágh Timót: Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894. Taizs ny. 243. old.; Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje. Pécs, 1896—97. I. köt. 616. old.; Mattyasovszky- Zsolnay Tibor: Az agyagárukról. Pécs, 1942. Passim.

40 Mérei Gyula: Munkásmozgalmak 1848—49-ben. Bp., 1947. Népszava. 176—177. old.

41 Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése, 1882. 70. old.

62