Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

teni. Zsolnay Ignác fantáziáját kezdetben bizonyosan megragadta a keménycserép-edénygyártás, főleg annak művészi oldala. Nem tudott azonban állhatatosan kitartani annak sem technikai, még kevésbbé üzleti fellendítése mellett. A kezdeti kor küzdelmeinek vállalása helyett lapot szerkesztett. Zenész barátaival az üzem telkének árnyas fái alatt zenedélutánokat rendezett.

1864-re már csak 1—2 emberrel dolgozott. Gyártmányai nem érték el a néhai lukafai gyár termékeinek színvonalát. A termelés színvonala és mennyisége csökkent. Ellenben a forgótőke elfogytával nőttek az adósságok, s 1863-ban az elárverezéstől csak testvére, Zsolnay Vilmos kölcsöne mentette meg.

Ekkor egy évre társas viszonyba léptek. Vilmos előlegezte a tőkét, Ignác pedig dolgozott, és vezette az üzemet. A próbaév sem ütött be sikeresen. Ignác erre lemondott a vállalkozásról. A 10 000 forint morzsáival elhagyta családostól a vállalkozást, Pécs városát, kivándorolt Romániába.

Zsolnay Ignác elbukott. Elbukott a kedvezőtlen körülmények folytán, mert bár megfelelő tőke és sokoldalú tehetség birtokában volt, hiányzott belőle a kanitalista termelési mód korában a vállalkozó alapvető és elengedhetetlen kelléke: az üzleti szellem és a szívós akarat.

Nem bukott el azonban vele a vállalat, a magyar kerámiai ipar nagyjövőiű vállalata, hanem 1865-ben olyan személy kezébe került, akinek alkatában a fejlődéshez szükséges előfeltételek megvoltak: Zsolnay Vilmoséba.

Az üzemhez az új tulajdonos testvérének nyújtott támogatás révén jutott. Tervek ugvan az első pillanattól kezdve rajzottak benne, de azoknak kiviteléhez nagyobb tőke, a kereskedelmi tőke további felhalmozódása és szakértelem kellett. Az 1865—1866. év gazdasági válsága is abban az irányban befolyásolta, hogy az üzem talpraállításának gondolatától elálljon. így aztán a keménycserép-üzemben öt esztendőre nagyon csendessé vált az élet.

ZSOLNAY VILMOS, A TŐKÉS VÁLLALKOZÓ

Zsolnay Vilmos (1828—1900) anyjától sokrétű, rendkívüli művészi képességet kapott örökül, amely a festői pálya felé vonzotta. Az apai örökség a természet titkait feltáró és felhasználó technika kedvelésében, üzleti érzékben és nyugodt, magabiztos, kemény akaratban nyilvánult meg. Ez az akarat állandó tevékenységre, vállalkozásokra sarkalta. ..Életemet csak a cselekvés és alkotás vágya tölti ki. Éjjel-nappal dolgozom és máris sokat értem el — írja egy levelében. — Ha itt megállanék, boldog,

45