Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

Erről egy pécsi polgár visszaemlékezéseiben így ír: „Az összejövetelek alkalmával a terítés fehér abrosz és fehér szalvétákkal történt, a service Steingutból (keménycserépből) készült, többnyire fehér alappal, egyszerű kék díszítéssel. A porcelán akkor igen drága volt, a középosztály nem használta.”11

Az óntálak és tányérok ekkor tűntek el a háztartásokból. A keménycserép-edény elkerült a falvakba is. Persze egyelőre csak a parasztság legmódosabb rétegének házaiba, amint erről Paget angol orvosnak egy ilyen gazdag magyar parasztházról adott, 1839-ből származó leírásából értesülünk: „Az utcai szoba egyik sarkában állt a fából való, falhoz erősített pad, előtte tölgyfa asztal. Szemben vele kemence. A harmadik sarokban mennyezetig érő ágyneművel rakott ágy. A negyedik sarokban szentkép, a protestánsoknál a császár [II. József], Schwarzenberg, Napóleon, vagy Wellington képe. A falakon fazekak, kistükör és egy készlet festett kávéscsésze, ivópohár.”12

Zsolnay Ignác terrakottáit a közvetlen piac, a pécsi és pécskörnyéki polgári házak díszítésére, azok virágágyainak szegélyezésére, a török korból eredő pécsi vízvezeték fenntartására szánták. Korsói, tálai, tányérai pedig ugyanezen háztartások asztali készleteivé váltak, vagy — a kor emelkedő lakáskultúrájának divatjaként — díszül a falakra kerültek. A család Zsolnay Miklós alapította főtéri üzlete hozta forgalomba őket.13

A jó technikai felszerelés ellenére a kedvezőtlen piaci viszonyok következtében a manufaktúra egyre jobban sorvadt. Az abszolutizmus alatt hitel nem állott rendelkezésére. A fejlett osztrák-cseh ipar elsöprő fölénye a tönk szélére juttatta a gyenge magyarországi vállalkozásokat.

Zsolnay Miklós a házat és telket, valamint a még hozzávett ingatlant 1854-ben a telekkönyvben fiára íratta át. Ezzel, továbbá a manufaktúra felszerelésével és valószínűleg némi készpénzzel együtt Zsolnay Ignác kikapta a családi vagyonból örökrészét: 10 000 forintot. Ennyi tőke állt tehát rendelkezésére a vállalkozáshoz. A kedvezőtlen piaci helyzetben nagyon keményen kellett volna dolgoznia: nyersanyagot szerezni, a termelés technikáját, a gyártmányok finomságát emelni, a vevőkört bőví11 Jellachich Károly: Pécs a XIX. sz. közepén. Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője, Pécs, 1912. 33. old.

12 Paget, J.: Ungarn und Siebenbürgen. Politisch, statistisch, oeconomisch. Aus dem Englischen von Z. A. Moriarty. Leipzig, 1842.

I. köt. 239. old.- idézve Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon 1790—1848. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1948. 171. old.

13 Zsolnay-gyár irattára — Hauptbuch I. 52. old.

44