Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

tekinthetjük a pécsi Zsolnay-gyár fennállásának legkorábbi dátumául.8

Zsolnay Ignác gyára pontosan meghatározva nem gyár, hanem a 'tőkés termelésnek a gyárat megelőző formája: manufaktúra volt. A manufaktúrában a tőkés sok kézművest egyesített egy közös műhelyben, ahol megszervezte a munkamegosztást.9

Ezen a városon kívüli, öreg fák, agyaggödrök és bozót közt meghúzódó házban meginduló manufaktúrán jól megfigyelhetjük, hogy a tőke a fazekasiparban mint hozta létre a munkamegosztást, mint bontotta részekre a munkafolyamatot. Később, a gyári termelés fokán azután ezeket a munkafolyamatrészeket gépesítette.

A nyersanyagot az egykori téglagödrökből szedték fel, és némi csehországi földpáttal összekeverve megfinomították. Az agyagot hordókban, kádakban áztatták, lábbal megtaposták. így készítették elő a feldolgozásra. Ezt az előkészített nyersanyagot a műhelyben korongon vagy öntéssel alakították. Ugyanitt festették a már kiégetett lárgvakat is. A festékmázat úgy állították elő, hogy a festékanyagot mozsárban megtörték, és üveglapon egész finomra dörzsölték. Égetésre az egykori téglaégető kemencét alakították át. Minden munkát kézzel végeztek, se vizierőt, se lóerőt nem használtak.

A foglalkoztatott munkások száma 1854-ben 8-ra rúgott. Az üzletmenetből következtethetőleg ez a szám inkább hanyatlott, mint emelkedett.

Zsolnay Ignác közönséges fazekas árut, épületdíszítésre szolgáló terrakottákat, vékony átmérőjű, mázas vízvezetékcsöveket gyártott. A fő készítményt azonban a keménycserép tálak, tányérok, korsók képezték, amelveket máz alatt festettek. Nvoma maradt annak, hogy még vázák előállításával is megpróbálkozott.10

Az a tény, hogy polgárok a 19. század eleiétől kezdve egyre nagyobb mértékben adták fejüket és főleg tőkéjüket keménycserép-gyárak (fajanszedény-, kőedény-gyárak) alapítására, azt mutatja, hogy ezeknek az áruknak használata a városok erősödésével egyre terjedt. Most már nemcsak a főúri palotákba, hanem a polgárházak asztalaira is eljutott a kemény cserép-edény.

8 Cserkuti Adolf: A Zsolnay-gyár 50 éves. Pécsi Napló, 1918 máj. 19. sz.; Mattyasovszky-Zsolnay Teréz feljegyzései. Kézirat, 9. old.

9 Marx: A tőke. Szikra 1949. I. köt. 364. old.

10 Mattyasovszky-Zsolnay Teréz feljegyzései. Kézirat, 31. old.; Jahresbericht der Óedenburger Handels- und Gewerbekammer für 1854—56. Oedenburg, 1857. C. Rommwalter, 108. old.

43